Ebből lesz valaha kiút vagy csak az öngyilkosság?

Egyszerűen már nem tudom kit tegyek. Úgy érzem nem már nem élek. 3 éve külföldre költöztünk a családomal és azóta egyre rosszabb minden. Az iskolát abba kellett hagynom anyám miatt mert azt akarta, hogy dolgozzak hogy fizessem az itteni adóságait mert ő a sajátját elszórja. Régen nem volt ilyen. Mióta ide költöztünk nagyon megváltozott. A testvéreim is elfordultak tőle és egymástól is . Régen nagyon összetartó család voltunk de mára ez már eltünt. Én csak a villámhárító szerepet töltöm be.... ha valami baj van én vagyok a hibás... azért is hogy nem "járok" suliba... azért is mert nem kapok munkát... mert nincs pénz és mindig csak a vita van. Haza alig tudok járni (magyarba) és nem nagyon látom a barátaimat. Eleinte minden nap beszéltünk de ugy érzem kezdünk elávolodni . A páromra is rápakolom az otthoni stressz és hiába tudom hogy őt ez nem érdekli mert nem szándékos pokolian érzem magam miatta. Szinte minden nap sírok és már nem érdekel semmi. A régi dolgaimba/ hobbiaimba sem lelem az örömöm. Régen mindig életvidám voltam tele álmokkal és célokkal, mindig mosolyogtam de mára már semmi. Nem érzek semmit... semmi nem motivál csak sírok és sírom értelmezlennek látok mindent... csak azt akarom hogy végre vége legyen.