Hogyan osszam be az időmet? Másnak is nehezére esik beosztania úgy, ha nem tudja, hogy mit akar?

Nekem valahogyan sikerül beosztanom az időmet. 23 éve, amióta dolgozom, még nem fordult elő, hogy ne teljesítettem volna a megbeszélt határidőre a munkáimat, vagy lekéstem volna egy megbeszélt találkozón.

Két féle képpen lehet viszonyulni az időhöz:

1. Az időhöz rendelem a tevékenységemet.

2. A tevékenységemhez rendelem az időt.

Én a másodikat használom, természetesen figyelembe véve a szubjektív realitásomat.

Hogy a dolgok jól működjenek van még két alapelv, amit alkalmazok:

1. A ciklusokat le kell zárni.

2. Intézd el most.

Ez azt jelenti, hogy nem halogatok semmit, és ha már belekezdtem valamibe, azt BEFEJEZEM!

A kitűzött CÉL meg tudja határozni a tennivalókat. Ha túl sok a szabadidőd, akkor túl kevés célt tűztél ki magadnak.

A boldogság technikai meghatározása: az az érzés, amit akkor tapasztalunk meg, amikor a célunk felé haladva felismerhető akadálykát küzdünk le.

Fel lehet állítani egy fontossági sorrendet a tevékenységeink között, és abban a sorrendben elvégezni ezeket. Azonos fontosságúak esetében rá kell bökni az egyikre és azt elvégezni.

Az idő önmagában nem létezik. Az idő egy elképzelés, egy közös megegyezés a változás egyik mércéjeként. A bolygók és csillagok viszonylagos egyenletes helyváltoztatása lett a mércéje a mostani időegységeknek. Hogy mennyi tevékenységet tud valaki bepréselni egy időegységbe, az egyén függő- döntés kérdése. A TE döntésed, a Te cselekedeteid, a Te időd....