Miért lehet ez velem? Mitől érezhetem lehangoltnak magam?

Már hetek óta lehangolt, kedvetlen vagyok. Korábban is volt már ilyen, de nem ennyire erősen, és az elmúlt hónapokban már kezdtem jobban lenni, viszont most megint rámtört. Nem érzek kedvet semmihez, pedig olvasni, írni máskor szoktam tudni. Az írás megnyugtatott, de most csak elkezdem és el is megy tőle a kedvem, nincs rá energiám.

Olyan dolgok, amikről tudom, hogy felvidítanának nincsenek rám hatással. Folyamatosan sírhatnékom van. A leggyakoribb gondolatom az, hogy nem akarok élni. Nem akarok öngyilkos lenni, csak nem akarok élni. Ilyen gondolataim már voltak, de kb. három hete egyik délután kiborultam és elkezdtem karmolászni a karomat. Működött, mivel megnyugodtam tőle. Akkor próbáltam nem csinálni többet, de múlthéten megint kellett. Az iskolában voltam tudtam, hogy mindjárt elsírom magam és nem akartam, hogy lássák, hogy sírok ezért bementem a mosdóba és párszor megkarmoltam az alkaromat. Ismét sikerült lenyugodnom általa, és azóta már többször csinálom, ha nem is olyan erősen mint akkor, csak, hogy érezzem a bizsergést a karomban.

Tényleg nem tudom, hogy mi van velem, mert semmi komolyabb okom nincs arra, hogy ilyeneket csináljak. Régebb is gyenge voltam idegileg, mindentől hamar megijedek, könnyen elsírom magam. Anyukám azt mondta, még év elején, amikor volt egy gyengébb időszakom (ha apukámmal egy légtérben voltam már rettegtem, vagy meghallottam, egy kis csörömpölést, bármi hangosabb hangot totál ki voltam), szóval anya azt mondta, hogy erősítsem meg magam. Próbáltam, de nem sikerült. Tudja, higy valami nincs rendben velem, de a karmolást nem mondtam el neki, nem szeretném, hogy kiboruljon.

Szerintetek mit tehetnék, hogy vidámabb legyek?