Hogyan legyek önmagam?

Elsőre furcsán hangozhat a kérdés, de kifejtem.

Két problémám van önmagammal: az egyik, hogy kaméleon típus vagyok, a másik, hogy valószínűleg van egy enyhe/közepes megfelelési kényszerem. Nem vagyok benne biztos, hogy az egyik következik a másikból.

A megfelelési kényszer gyerekkorból eredhet, de az éve alatt (most vagyok 23) már sokat csiszolgattam rajta. Szóval nem vagyok egy mindenkinek hajbókoló típus, kevés ember véleményére adok, van önálló véleményem, ki is állok magamért (és másért), ha kell.

De mégis van az énemnek egy része, amely utál konfrontálódni, szeretne lehetőleg mindenkivel jóban lenni. Időről-időre azt veszem észre, hogy túlságosan érdekel, hogy mit gondolnak rólam.

Általában elég feszült vagyok és túlságosan óvatos, ritkán vagyok spontán. Ez kívülről nem mindig látszik, de én érzem, és zavar. Szeretném elengedni ezt a görcsösséget, és felszabadult lenni, de nem tudom, hogy kell.

A kaméleon dolog érdekes, mert abszolút nem tudatos.

Habár van egy önálló egyéniségem és stílusom, de ha valaki szimpatikus, hajlamos vagyok lassan felvenni a stílusát. Például elkezdek olyan filmeket nézni/zenét hallgatni, amiket az illettő szeret (holott magamtól nem nézném meg), átveszek valamennyit az attitűdjéből, a stílusából. Nem "majmolom", de mondjuk, hogy asszimilálódom. És eleinte észre sem veszem, csak egy bizonyos idő után. Éppen ezért néha már elgondolkozom rajta, hogy ki is vagyok igazából. Mi mi az, amit azért szeretek mert ÉN szeretem, vagy csak azért, mert hasonlítani akarok valakire, még ha nem is tudatosan?

Most is épp ilyen összezavarodott állapotban vagyok.

Szerintetek hogyan tudnám ezt orvosolni, mit csináljak? van, aki hasonló helyzetben érzi magát?