2 eve folyamatos depresszioban szenvedek. Mar nem birom?

2013 ban (16 voltam) amikor ugy igazan elkeztem kimutatni a depresszio korai jeleit. Nem voltak barataim, egyedul voltam, ehhez pedig a csaladon beluli (nem anyagi) problemak is rontottak sokat a helyzeten. Siro gorcseim voltak, sokat idegeskedtem, aztan 2013 vege fele az onbecsulesem az kint a kukaban, uj varosba koltoztunk es a suliba egyedul voltam (fiu osztalyba kerultem es nehezen baratkoztam ossze) voltak barataim vegul de nagyon rosszul ereztem magam mindig, volt amikor elkellett kiserni suliba mert feltem egyedul kint. Panikba estem sokszor es akkoris sokat sirtam. Nem ettem, az anorexia szelen altam.

Ezek utan romlott a helyzet 2015 elejere ongyilkossagi gondolatokkal volt az elmem tele (nagyon meg akartam tenni, elterveztem, de nem tudtam megtenni mert csak az jart a fejemben,hogy valamikor majd jobb lessz), reggeltol estig sirtam, orakig egyhelyben ultem,

Most eljutottam arra a szintre, hogy mar sirni sem tudok, a konnyek nem jelentek semmit, most is egyedul vagyok, barataim azok vannak (akikkel eltudok beszelgetni, 1 aki ugy mond kozelis all hozzam) de megis elmondhatatlanul egyedul erzem magam. Annyiban javult a dolog, hogy nem felek az uton es nem sirok annyit. Nem tudom, hogy egyszeruen mit csinaljak, miert nem mulik a magany? Semmihez nincs kedvem, uj hobbikba belekezdeni semmi ertelme mert ugysem valik rendszeresse, kint nem nagyon toltok idot mert nincs kikkel ( a mostani ismeroseim befele fordulosak) habar oktoberben, megismerkedtem a suliba ujj arcokkal akik mindig hivtak es nagyon sokat segitett, nagyon hianyolom de mar nem hivnak, nem vagyunk olyan jo baratok ..

Tanacstalan vagyok. Ugy erzem, hogy mar nem birom

18/L