Tényleg bunkó lettem volna?

Barátnőmmel mentünk kifelé a metróból, nagyon siettünk, így elkezdtünk felfelé gyalogolni. Szerencsére kevesen voltak, és mindenki a jobb oldalon állt, úgyhogy gyorsan haladtunk. De úgy a közepe táján ott állt egymás mellett két öreg nénike, de ilyen tipikus rosszindulatú kinézettel (rikítóra festett kakaduhaj, vastagkeretes szemüveg, mogorva arckifejezés). Gondoltam majd félreállnak, de nem, odaértem mögéjük, ők meg csak ott álltak előttem és beszélgettek. Az előttem álló hölgyike kicsit duci volt rikító szőke hajjal, így reflexből mondtam egy olyat, hogy:

- Húzzál már félre, zsömle!

Erre csúnyán rámnézett, valamit motyogott, majd félreállt. Barátnőm szerint ez elképesztően bunkó beszólás volt, úgyhogy bocsánatot kért a szipirtyótól és elkezdett vele beszélgetni, az meg rákezdte a szokásos mai fiatalok dumát. Hogy őt mindig mikor a piacról hazafele tart a nehéz szatyrokkal, és beszélget a Bözsikével (tudja Isten milyen nevet mondott), a neveletlen bunkó fiatalok félrelökdösik a mozgólépcsőn. Hallgattam, hallgattam, időközben felértünk a mozgólépcsőn, és még mindig mondta. Itt már elszakadt a cérna, és körülbelül a következőt mondtam neki:

- Már elnézést, de még egy közepesen értelmes csimpánz is felfogná, hogyha mindenki más a jobb oldalon áll, ő meg a balon, és ezért folyton lökdösik, akkor talán át kéne állni a jobb oldalra.

Erre a barátnőm pofon vágott, és rámkiabált, hogy takarodjak a francba. Én meg elmentem, mert akarta a franc ezt a debilkedést tovább hallgatni.

Utána hiába hívtam barátnőmet, mindig kinyomott, majd két nap múlva felhívott, hogy mekkora egy bunkó paraszt vagyok, és elkezdett ilyen tipikus bullshit dolgokat mondani, hogy nem tisztelem a nőket, meg az időseket stb. Mondom, miért tisztelném őket, azt tisztelem, aki letett valamit az asztalra, akire felnézhetek. Mit tiszteljek egy zsömlében, aki 60 év alatt nem tanulta meg a mozgólépcsőn való közlekedés szabályait. Erre közölte, hogy de akkor is én vagyok a bunkó, mert anyukájának is elmesélte, és szerinte is bunkón viselkedtem (igen, az anyós aztán tipikusan elfogulatlan szereplő, ennyi erővel az aranyhörcsögöm meg nekem adott igazat). Jó, bocsánatot kértem, gondoltam majd lenyugszik.

Erre fél órával később felhív az anyós, hogy én hogy merek ilyen trágárul beszélni az idős hölgyekkel a metrón (igen, a zsömle és a csimpánz kimondottan trágár kifejezések, ennél még a Kölyökklubban is keményebb beszólások mentek annak idején), meg terrorizálni őket (wtf?) és hogy szerinte pszichológushoz kéne járnom, dühterápiára vagy mi az istenre. Én meg közöltem vele, hogy szerintem meg a kedves lányának kéne kommunikációs tréningre, mert ezek szerint képtelen normálisan elmesélni egy történetet. Erre rámcsapta a telefont.

Most komolyan, ennél ezerszer bunkóbb beszólások hangzanak el az utcán, nem tudom mire fel ez a nagy hisztéria, vagy tényleg ennyire bunkó lettem volna?