Mit tegyek ha béna vagyok és mindenben tehetségtelen?

> Annyi dolgot kipróbáltam már,számtalan sportot,számtalan elfoglaltságot de egyikben sem tudtam kitűnni

Gyanítom ez itt a gond. Ha rengeteg dolgot kipróbáltál, akkor egyiket sem csináltad túl sokáig. Ami hiányzik belőled az a kitartás. A dolog nem úgy működik, hogy én elhatározom, hogy gitározni tanulok, mert az tetszik, és hipp-hopp három hónap múlva eljátszok bármilyen szólót. Igen, az első három hónapban béna leszel, és valóban alulmaradsz azokkal szemben, akik már évek óta csinálják.

De igen, az is előfordulhat, hogy azokkal szemben is alulmaradsz, akik veled kezdték. De itt egy hobbiról van szó. Egy hobbit az ember nem azért űz, hogy versenyezzen, hanem mert szereti csinálni azt, amit csinál. És itt teljesen mindegy, hogy ki jobb nálad, ki rosszabb nálad, ki tehetségesebb.

Pár példa:

Én 18 éven át néptáncoltam. Hogy mennyire volt tehetségem hozzá, azt nem tudom, de óhatatlanul jó leszel benne ennyi idő után. Viszont volt egy srác, akit tanítottam. Átlagos ritmusérzéke volt, viszont valahogy lassabban tanult meg mindent, mint a többiek. Viszont kitartó volt. Ha úgy volt, segítséget kért, gyakoroltunk dolgokat külön. A lényeg, hogy szerette csinálni, és ha valakivel versengett, akkor az ő maga volt. Nem azt nézte, hogy a többieknél jobb-e vagy rosszabb, hanem hogy a fél évvel ezelőtti önmagához képest jobb-e vagy rosszabb. Mára a srác együttest vezet, jó táncos, míg a többi társa feladta, megunta, már nem táncol aktívan.

Szoktam sakkozni. Nem tanultam soha igazán, de voltak évek, mikor heti rendszerességgel leültem sakkozni barátokkal. Annyira jutottam, hogy kezdem érteni a játékot. Már tudom mit akarok megvalósítani a játék elején, ismerek trükköket, csapdákat, látom mikor rontom el az egészet – és nem akkor, mikor leütnek egy figurát, hanem mikor kezd nem tetszeni a kialakult helyzet –, tudom mit nem tudok. Ráfeküdhetnék, tanulhatnék nyitásokat pl., de nem akarok. Igen, tudom, hogy rengetegen jobbak nálam, de sokaknál meg én vagyok jobb, mert több játszmán vagyok túl. De nem akarok a legjobb lenni, csak sakkozni szeretnék emberekkel, meg azt látni, hogy valamivel jobb lettem, mint tavaly voltam. Soha nem leszek még csak amatőr versenyjátékos sem, de nem is ez a cél, hanem hogy jól érezzem magam, és közben tanuljak is.

> megjegyezte hogy olyan a temperamentumom és a viselkedésem mint egy lányé

Rajtad áll, hogy milyen vagy. Mindenesetre akkor fognak férfiként tekinteni rád, ha egyrészt nem panaszkodsz, nem az aktuális helyzeted „rágod”, hanem van dolgozol a helyzet változtatásán. Mondjuk úgy, akkor van benned férfias erő, ha tudod a tetteidet, a megnyilvánulásaidat függetleníteni az érzelmi állapotodtól.

Ez nem jelenti azt, hogy érzelemmentesnek kell lenned, inkább azt, hogy képes vagy uralni az érzelmeidet, nem az érzelmi állapotod határozza meg a tetteidet, megnyilvánulásaidat, hanem egy racionális döntés. Pl. ha túrázol, megtettél mondjuk 25 km-t, és van még hátra 5 km út, neked vízhólyagok vannak a talpadon, szomjas vagy, akkor panaszkodhatsz folyamatosan, hogy mennyire fáj a lábad, és milyen szomjas vagy. Vagy mondhatod azt, hogy oké, ez a helyzet, sőt ki is mondhatod, hogy „most már jó lesz célba érni, mert kezd eleged lenni a vízhólyagokból”, de mivel meg kell tenned azt az 5 km-t, arra kell törekedned, hogy oké, akkor induljunk el, mivel nem vagy jó passzban, ezért kilométerenként tartsunk 5 perc szünetet, illetve nézzük meg a térképen, hogy ha pár száz méteres kerülővel találnátok egy forrást, akkor kanyarodjunk arra, mert szívesen meginnál egy hordó vizet. Közben maradhatsz derűs, kedves, udvarias, az állapotod ellenére élvezheted a táj szépségét.

A lényeg, hogy legyél aktív. Legyen terved, ha nincs, akkor dolgozz ki terveket. Tevőlegesen, ténylegesen tegyél lépéseket a megvalósításukra. Ha rossz helyzetben vagy, kerüld azt, ami ezen nem segít, és helyezd előtérbe azt, ami valóban javít a helyzeteden. Ne veszítsd el a célt, csak akkor add fel a kitűzött utat, ha van jó indokod, egy jobb terved. Legyen szó túráról, társkeresésről, tanulásról, akármiről.

Képzeld el, vagy keress olyan személyt, személyeket, akikre ilyen téren felnézel, nézd meg, hogy ők hogyan viselkednének egy adott helyzetben, és kövesd azt az utat. Lehet, hogy először, meg századszor is meg kell ehhez erőszakolnod azt, ahogy ösztönösen viselkednél, de ezredszer már szokásoddá fog válni. A túrás példánál elképzelheted mondjuk azt, hogy egy adott helyzetben pl. hogy viselkedne Bear Grylls. Nyavajogna-e, hogy vízhólyagos a lába és szomjas? Nem túl sokáig. Viszont keresné a megoldást, tervet készítene, és elkezdené megvalósítani. Akkor is, ha ehhez hosszú út vezet, fájdalmas, kellemetlen. Pont ezért néz fel rá, aki felnéz rá, mert egy adott szituációban nem pityeregve halna éhen egy adott helyen, hanem lehet, hogy kimerülve, sebeket szerezve, több napnyi kínlódással, de túlélné. Mert nem a helyzetével és annak érzelmi aspektusaival van elfoglalva, hanem a megoldás megvalósításával.