Már az öngyilkosságot fontolom!? 13/l tudom hogy még előttem az élet, de ezt már nem bírom. A lelket egyedül az tartja bennem, hogy van akinek még ennél is rosszabb.

Nem telik el olyan nap, hogy ne sírnék valami miatt. Régebben jó volt a kapcsolatom a családommal, jó tanuló voltam most pedig hiába mondják h okos vagyok és ennyi évesen a 3 as az egy nagyon jó jegy de én ezt egyáltalán nem így látom, és voltak igazi és nem egy amolyan hazug, kihasználós tipusú barátaim. Anyukámmal és a nagymamámmal élek egy házban. A szüleim elváltak, a nagynéném pedig külföldön dolgozik.

2 éve még jól elvoltunk apummal, sokat szórakoztunk.. stb. De az utóbbi hónapokban már egyre kevesebbet foglalkozott velem, kevesebbszer láttam. Ezek után 5-6 hónapig nem hallottam felőle semmit. December 1.-én tudtam meg egy facebook értesítésen : "házas"

Ezt elég rosszul viseltem el. Született egy lánya, és ő lett az "élete egyetlen értelme". Tudom, hogy mivel a szüleim elváltak ezért joga van mással együtt élni, de az, hogy az interneten keresztül tudtam meg, hogy lett egy "új családja" az egy kicsit sok volt. Mostanra kezdem feldolgozni ami történt, de ez nehezemre esik. Anyum is talált magának egy társat (ő nem házasodott össze vele). (anyummal élek) Igazából örülök, hogy ő boldog, és én is jóban vagyok a barátjával, de ha hozzászólok akkor már le is szid (oktalanul, nem hinném hogy ezért féltékenynek kéne lennie rám ezért, pedig eléggé úgy viselkedik) amiből kifolyólag én leszek a rossz. ha megszólalok napközben az a baja, ha nem, akkor meg az. a baja.és mondta is nem egyszer hogy én vagyok rá féltékeny! amit még ő nem ért, mert h mindent megkapok ami kell!! (eddig semmit sem kértem tőle, és nem irigylem).

Nagymamámmal nem lehet beszélni, mindenbe beleköt. ha mondom neki, hogy egy kicsikét halkítsa le a tv-jét mert aludni szeretnék (este) akkor belémköt hogy miért cinikuskodok vele, és hogy miért utánzom őt, miért nem jó nekem az ami van.

Anyum múltkor azt kiabálta a szobájában h megölöm, megölöm, átment a nagyimhoz és úgy leordította, hogy én kezdtem el bőgni.

Nagynénikém ugyan ilyen.

Nincsenek igaz barátaim, ki vagyok közösítve, az iskolaváltást ellenzink, mindegyik osztálytársam csúfol és kinevet, hogy semmire sem vagyok jó, és egy kis szánalmas pancser vagyok, nálam nagyobb lúzert nem is. láttak még.

Mostanában étvágyam sem van annyira, aminek az lett a következménye, hogy nagyon lefogytam. Most viszont hiába eszem, de nem tudok hízni. Magas vérnyomás betegségem van, nem magas a cukrom.

Amikor sírok, akkor átjön anyum, és ezt mondja: mit picsogsz már megint te kis majom, mindened megvan te "$@&# ... erre pedig jön nagyim amiből kifolyólag mégnagyobb veszekedés lesz. és ez így megy minden áldott nap. Ha megszólalok akkor kussoljál már ba&dmeg senkit se érdekelsz, ha csöndbe vagyok akkor meg ne játszam már a nagylányt meg a nagy lelki fájdalmat te kis &$#@* ......

VAN MÉG EGYÁLTALÁN ESÉLYEM EGY BOLDOG ÉLETRE??

Új életet kezdeni jelenleg nem tudok, viszont már élni sem tudok így... Nincs iskolapszihológus, a védőnő pedig csak tavasszal jőn be egy vizsgálati napra.