Annak igaz több előnye van hogy csak a felnőttek társaságát élvezem, mint hátránya?

A felnőtt társadalmat vélem a "legjobb barátomnak". Mármint úgy érzem hogy mikor velem egykorúak társaságába vagyok akkor nincs senki olyan (vagy legalábbis nem találtam olyat) akivel normálisan tudnék beszélgetni, de azért tettetem hogy szeretek köztük lenni de úgy igazán csak felnőttekkel tudok normálisan komolyan beszélgetni. Vajon ez valamilyen szinten később befolyásolni fogja a társasági életemet és vagy párkapcsolataimat (mert utóbbit nem tervezek)? Továbbtanulásról is csak egy olyan felnőttel szoktam beszélni akivel ki tudjuk beszélni az egész világot és ez nekem nagyon jó érzés. És sajnos úgy vélem sajnos ez a generáció szépen szólva el lett cseszve. Majdnem 17/F :) Bocs ha össze-vissza írtam, próbáltam minél több infót adni.