Fogadjuk el önmagunkat? A szart minek elfogadni?

Kevered a fogalmakat!

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy belenyugszol abba, hogy ilyen vagy és kész. Hanem abba nyugszol bele, hogy per pillanat ilyen vagy. Mindenkinek vannak tulajdonságai, amelyek megváltoztathatóak, és vannak, amik nem. Azonban mindent el kell fogadni ahhoz, hogy megváltoztathasd, különben nem látod reálisan. Legalább addig el kell jutni, hogy együtt élsz ezekkel a tulajdonságokkal, amíg nem tudsz megszabadulni tőlük, illetve nem tudod megváltoztatni azokat.

Amúgy pedig jelenleg ezek alkotnak Téged. Ha elutasítod őket, magadat is elutasítod. Mindig változol, mindig szert teszel új (jó és rossz) tulajdonságokra, alakulsz. Soha, senkiből sem lesz szent, és az a jó, ha az ember mindig dolgozik magán.

Ahhoz, hogy változtatni tudj magadon, fel kell ismerned milyen is vagy valójában.

Felismerés itt egyenlő az elfogadással.

Nem azt jelenti, hogy belenyugszol, hogy oké, ez vagyok.

Szerintem hétköznapi használatban gyakran értelmezik félre az elfogadást.

Ha valami nem jó, a hozzáállásod, a viselkedésed vagy valami, azon igenis jobb változtatni. Fejlődni mindig lehet és kell is.

Az elfogadás inkább a megváltoztathatatlan tulajdonságokra, illetve dolgokra vonatkozik. Ebbe beletartozik az is, hogy elfogadd pl. azt, amit "kaptál" - ahova születtél, a múltadat, az adottságokat, amikkel rendelkezel.

De azért a legtöbb belső tulajdonságon lehet dolgozni, változtatni, fejleszteni. Csak ez nagyon sokszor hosszú, nehéz és tudatos munkát jelent.

Ha képes vagy magadat úgy elfogadni, ahogy vagy, akkor nincs gond. De én nem sok ilyen embert ismerek.