Komolyan elgondolkodtam az öngyilkosságon, de nem akarok felelőtlenül dönteni. Van még esélyem?

Ezen gondolkodnod is felelőtlenség!

"Egyáltalán nem találom a helyem a világban..."

Senki sem "találja" a helyét, hanem megkeresi.

"...a nap nagy részét a besötétített szobámba bezárkózva zenehallgatással töltöm."

Miért nem keresel valami elfoglaltságot magadnak?

Ha mást nem, olyan megélhetési forrást, amivel el tudod tartani magad.

Szerintem csak egyszerűen elhagyod magad, lusta vagy változtatni, célt kitűzni magad elé. Olyat, ami nem eleve megvalósíthatatlan.

Szó sincs itt lustaságról, szerintem egész egyszerűen csak depressziós vagy. Méghozzá, ha ezen jár az agyad, akkor elég súlyos ráadásul.

Sajnos én is megtapasztaltam ezt...:) Bár nekem saját erőből sikerült kikecmeregni, de máig fizetem sajnos az árát. Nem kell itt semmi durvaságra gondolni, csupán olykor-olykor visszazuhanok. Egész nap rossz kedvem van és alig-alig használ valami, viszont sose tartott 1 napnál tovább...eddig.

Szóval én azt ajánlom, hogy keress segítséget (szakembert, ne járj úgy, mint én). keress egy közösséget, ahol jól érzed magad, legyen az online vagy valós, kezdj el barátkozni. Nekem az is sokat segített a kezdetekben, hogy beletemetkeztem valamibe: könyv, játék, film, olyasmit tanultam, ami érdekelt. Továbbá, bár lehet, hogy ez a jellememből fakadt, én elhatároztam, hogy erős leszek. Nem hagyom, hogy egy ilyen betegség legyűrjön, én ennél jobb vagyok, elhatároztam, hogy nem leszek gyenge. Ennek az a furcsa eredménye lett, tekintve, hogy gimi elején (8. nyarán) estem át ezen, hogy valahogy mindenkivel jóba lettem, de igaz barátot sose találtam máig. Vannak kedves barátaim, de igazi legjobb barátom nincs. Egyedül vagyok. De mindez nem keserít el :) Céljaim vannak: erős vagyok, a lehető legjobb lányt fogom megtalálni és a legeslegszebb gyermekeim lesznek a világon. Boldog leszek.Igazán boldog...majd egyszer.

nagyon kérlek, hogy ne félj segítséget kérni, elmenni egy szakemberhez. Én sajnos tudom, hogy ez a "sötétség", ahogy én szoktam hívni, egész életemben el fog kísérni. Majd ha látom az unokáim arcát, akkor le tudom győzni végleg. Akkor leszek teljes. És hálás leszek mindenkinek körülöttem, az összes szerettemnek, a feleségemnek, a szüleimnek, Istennek (mert Ő is sokat tud segíteni, ha ez ember rátalál), a hazámnak, mindenkinek. De addig harcolok, ott leszek akinek kellek, elviselem azt, amit az élettől kapok, mert úgy érzem, hogy ami akkor volt, annál rosszabb nem lehet nagyon.

Keress valamit, amibe beletemetkezhetsz. Keress valamit, amit szeretsz, találj rá arra dologra, ami kitölti benned az űrt. A szeretet bármelyik fajtája alkalmas erre: szerelem, elhivatottság valami iránt, hazaszeretet, Isten szeretete, bármi.

először is bocsi, hogy későn válaszolok )

nagyon szívesen segítettem:) Ha gondolod privátban folytathatjuk

Mik a céljaid? Kezdj el dolgozni rajtuk! Egy besötétített szobából nehéz lesz elérni őket! Az ilyen érzések és gondolatok ellen a legjobb módszer az, ha dolgozol valamin, eltereled a figyelmed. Ha sikerélményed van, az visz előre. Szerintem mindenképpen mozdulj ki, ne gondolkodj ezen, dolgozz, tanulj, sétálj, mozogj, csinálj bármit!

Velem is előfordul, hogy szívesebben hallgatom a zenét a sötétben, egyedül. Sokszor "antiszoc" vagyok, tehát átérzem a problémád. De ilyenkor elgondolkodom, hogy ha meg se próbálok élni, ha mindig csak azon rágódom, hogy minek születtem meg, akkor vagy leélem az egész életemet ilyen érzésekkel, vagy hatalmas fájdalmat okozok azoknak, akik szeretnek, és még mindig mellettem állnak.

A mai világot nagyonis jellemzi a céltalanság, a reményvesztettség. A médiából, mint csapból, folyik a negativitás. Egyre többen lesznek öngyilkosok, olyanok is, akik látszatra jól éltek.

Azt tanácsolom, hogy ne tedd meg, főleg, ha egy éve húzod. Ha van, ami visszatartson, ha van célod, és eddig csak gondolkodtál rajta, akkor még nem vagy elveszve! Csak próbálj meg élni, másra koncentrálni. Drukkolok neked, még ha nem is ismerlek.

Ha vannak céljaid az életben, bármi, akkor persze, hogy van esélyed! Ha egyedül érzed magad, akkor próbálj meg saját magaddal foglalkozni, magadtól talpra állni, és majd megtalálod azokat az embereket, akiknek igenis fontos vagy, lehet, hogy épp a közvetlen közeledben. Ha csak egyetlen célod is van az éledben, engedd neki, hogy életben tartson! Fantáziálj róla, gondold át, mit tehetnél érte, és harcolj. Ha azt az érzelmi energiát, amely ennyire szomorúvá tesz és képessé tesz arra, hogy öngyilkossági tervet készíts és a sötétben zenét hallgass naphosszat, megpróbálod valami pozitívba fektetni, vagy úgy gondolkodsz, hogy nem győzhetnek feletted ezek a negatív érzések, rengeteget segíthetsz magadon. Olyan ez, mint amikor valaki az érzelmeit abban éli meg, hogy alkot - fest, zenél, ír... De ezt megélheted bármi másban, hétköznapi dolgokban vagy kisebb-nagyobb célok elérésében...

Nem könnyű kimászni ebből, ha az ember egyszer már "beleszokott" ebbe az érzésbe, de hidd el, menni fog. Fel a fejjel!