Annyira egyedül vagyok, hogy félek nincs más kiút csak a halál. Mit tegyek?
Rettenetesen maganyos vagyok. Minden emberi kapcsolatom csak csalódást és fájdalmat hozott.
Én úgy érzem mindent beleadok, sokat megteszek azért akit szeretek mégsem kapok viszonzást.
Az, aki állítólag szeret, elment külföldre dolgozni és nem törődik velem, amikor mondom neki, hogy rettegek attól, hogy nem fog visszajönni lehülyéz és lelép, hogy ne tudjak írni neki.
Pánikrohamaim vannak attól, hogy hiányzik, soha nem voltunk ennyi időt külön, de ezt nem mondhatom neki, mert félek mérges lesz.
Egyszerűen nem tudom mihez kezdhetnék, megőrülök ettől a tehetetlenségtől, elkap a pánik ha belegondolok, hogy nincs mellettem és már az is megfordult a fejemben, hogy öngyilkos leszek, mert mást már nem tudok tenni azért, hogy megszűnjön ez az érzés.
gondoj arra halál után sem lesz jobb, most van esélyed változtatni rajta
elvileg az vár, amiben élsz
mert "aki a mennyben van, az a földön is a mennyben jár"
Keress egy új hobbit, amihez könnyen lehet új barátokat is találni, pl. kerékpározás, túrázás - biztos van a környezetedben olyan, akivel van valami közös hobbitok. Nem mindig lelkizős barátokra van szükség, néha elég, ha elmentek kikapcsolódni, feltöltődni együtt, csak semmi túlzott érzelgősség. :D
Mennyi idős vagy, miket szoktál csinálni szabadidődben?
Van krízis-telefonszám: 116-123
Amúgy talán nem lenne célszerűbb kicsit a saját életeddel is foglalkozni és nem egy ember életére feltenni a te egész életedet all-in módjára?
Barátnő, család, rokonok, kollegák, szomszédok: hát valaki csak van, akivel szóba tudsz állni! Dolgozol?
Ezt a pasit (gondolom, nő vagy) ne kergesd, ennek a kapcsolatnak vége. Új emberek felé kell nyitnod, és amíg nem találsz, addig keress magadnak hobbikat, lehetőleg társasat, amivel lefoglalod magadat: kertészkedés, tánc, torna, sütés, varrás, kutyatartás, nyelvtanulás - bármi.
A halál a gyávák menekülője.
Amúgy pszichológus / kineziológus. Ha Miskolc, vagy közeli vagy, akkor: [link]
2 éve édesapám meghalt, a temetése előtti estén az akkori párom szakított velem. Másfél évbe tartott míg elfogadtam... Anyám minden apróságért ordibál velem, testvéremmel nem jó a kapcsolatom. Más rokonom nincs. A legjobb barátom fél éve nem áll szóba velem.
Pár hónapja egy este nagyon rosszul voltam és kész voltam megpróbálni... de akkor összeszedtem magam és aznap este ismertem meg a mostani párom és idáig azt hittem, hogy ő az "ajándék az élettől", amiért nem adtam fel, de most ő is magamra hagy... és úgy érzem nem vészelek át mégegy csalódást.
Dobj egy privit, ha gondolod,beszélgessünk:)
Nem ismerkedés céljából!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!