Nem bírok magammal, megfogok őrülni. Mit tegyek vagy hogyan tovább?

Sziasztok. Igyekszem rendezetten leírni, amit szeretnék, de rendezettebben, mint bennem jelen van. Az iskolában ér a mindennapi konfliktus, de ezek mind szociális jellegűek. Én úgy vélem, egy csendes, engedékeny ember vagyok, aki többet adott másoknak, mint kapott. Gondoljunk az anyagiakra, mert minden pénzbe kerül. Mivel most munkahelyem sincs, így megvan szorítja a gatya szíj. Az iskola konfliktus ott kezdődött, hogy egy évfolyamtársam évek óta napi rendszerességgel zaklatott, már pár napja békén hagy, csak a hátam mögött áskálódik. Hazudozik, mint a vízfolyás, rengeteg ember szerint semmire sem való, mégis a többség velem van elfoglalva, mert én csendben voltam, míg ő ellenem uszított mindenkit idióta érvekkel és semmire sem való, otromba és undorító hazudozásokkal. Az utóbbi beszélgetéseinket elmentettem, hogyha egyszer hirtelen haragomban elvágnám a torkát vagy komolyabb sérülést okoznék ( ugyanis összetett a kérdésem és ez is hozzátartozik, azaz, hogy úgy vélem, elvesztem az önuralmam )akkor tudjam bizonyítani, hogy ő küzdött meg érte, természetesen nem csak hirtelen felindulásból. Ő mindig megalapozza ezeket. A házunkhoz is eljött egyszer zaklatni. Nem normális és úgy vélem így utólag, hogy tehettem volna feljelentést. Később kialakult egy család közti viszály is így, de ennek az egésznek köszönhetően egy " száműzött " vagyok. Túl büszke voltam a segítség kéréshez, túl makacs ahhoz, hogy megtörjem a derekam előtte. Lehet, hogy akkor békén hagyna. Az egész osztálya fotókat készít rólam, hogy tudja " mélyen tisztelt " ellenfelem, hogy éppen mikor mit csinálok. Én ezekről nem tudtam nagyon sokáig. Most a felállás az, hogy van egy leány osztálytársam és ő ezzel a személlyel viszonylag jóban van. Velem a kapcsolata ingadozó, én gusztustalannak találom, ugyanis ez a lány elsírja magát az őt ért negatív kritikától, de én sose bántottam. Amikor sírt, én mentem oda hozzá, hogy minden oké-e, ne segítsek valamit, és mivel nagy az igazság érzetem, nagyon gyötröm magam akaratom ellenére is azért, mert ez a lányka megállás nélkül beszól valamit. Például nem tudom, szerintetek idegesítő-e, de ha engem órákon felszólítanak a nagy csendben, rendszerint mosolyognom kell, ugyanis antiszociálisnak mondanám magam, eléggé zavarbaejtő ez nekem. Erre szokott nagyon csúnyán beszólni, meg gyakorlatilag bármibe beleköt. Nem hiszem, hogy tovább fogom bírni, ami zajlik, mert nem ennyi az egész, de sokan szerintem elfogtok kapcsolni innen így is, hogy ennyit írtam. Tömören a gond az eddig, hogy óriási a nyomás bennem és a kényszer, hogy megöljem a zaklatómat, szívemszerint megkínoznám, hogy érezze, amit én éveken át, minden nap. Nem tudok iskolába menni, most leszek múltam 20 éves, megjelenésemtől elretten az emberek nagy része, pedig egy borzasztó jámbor, kedves és barátságos ember vagyok, de lassan ez is hazugság lesz bennem, mert kést szúrnék a kedves boxmester nyakába.Nem érzek magamon kontrollt és egyre gyakrabban hallucinálok. Ilyenek például, hogy elmegyek a szobám ajtaja előtt és magamat látom a gép előtt ülni. Vagy a konyhában látok valakit, holott egyedül vagyok itthon. Tudom, hogy nem valódi, amit látok és hallok, de félek, hogy egyszer a valóságra fogom hinni, hogy hallucináció, esetleg fordítva. Orvoshoz nem tudok menni, emelném ki. Válaszokat előre köszönöm!