Szerintetek hogyan lehet az ember önmaga?
Kezdeném egy kiinduló ponttal erről a dologról a véleményemet:
Vagyok én egy pont és tudom azt , hogy mit szeretnék , - úgy mond mindenki béküljün ki magával és tudja , hogy mit szeretne -, tudom azt , hogy mit akarok és szeretnék és a szívemre vagy az érzéseimre hallgatván haladok az utamon úgy , hogy tudom mit szeretnék az élettől vagy az életbe és így is adjuk önmagunkat , hogy hallgatunk az érzéseinkre ami szívből / érzésből jön azt mondjuk a másiknak és így is adjuk önmagunkat. De ha viszont mindig a másik mondja meg állandóan , hogy ne ezt inkább ne így csináld vagy tedd ezt akkor már részben nem is azt csináljuk amit magunk szeretnénk hanem azt amit a másik mond és így már valahol el is veszítettük magunk egy részét , mert nem azt tettük amit magunk szerettünk volna hanem azt amit a másik. Most mondok még egy hasonló példát.
Mikor Ádámot és Évát Isten megteremtette és csak ketten maguk voltak. Mondanám azt erre , hogy mindegyikük úgy élte az életüket ahogy maguk akarták és szerették azt tették amit szerettek volna amit a szívük/érzésük súgott és nem irányították egymást. Mindegyiküknek volt egy külön élete és egy saját élete. És a kapcsolatukban mikor "beszélgettek is" , - idézőjelbe persze -, és egymásnak csak segíteni akartak / tanácsokat adni , hogy mit hogyan kéne , hogy könnyebben menjen a sora mindenkinek. Itt is már inkább döntés kérdése , hogy ki mit szeretne és akar csinálni. Két féle lehetőség van :
1. Az , hogy rendben megtesszük azt amit a másik mond , mert jót akar nekünk , szeretjük részben miatta is elfogadjuk meg valahol mi is úgy érezzük , hogy lehet tényleg meg kéne fogadni. De akkor ez már a saját döntésünk volt , hogy mit tettünk nem is azt , hogy amit a másik mondott hanem csak egy tanács volt részéről számunkra és mi döntünk , hogy meg e fogadjuk vagy nem.
2. Számít , hogy mi az amit mi szeretnénk és inkább a szívünkre/érzéseinkre hallgatván azt teszük amit magunk akarunk és nem azt amit a másik mond.
Hogy mire is akarok itt célozni , hát őszíntén szólva még magam sem tudom , hogy valahol számít is az embernek , hogy tényleg mi az amit szeretne és a szíve súg , hogy ne mindig mások mondják mit csináljon mert ott már részben nem is önmaga.
Most lehet itt szó melóhelyről is , hogy ott is hogy akarjuk csinálni a munkánkat és lehet családi élet.
Szerintem az ilyennek inkább úgy kéne működnie , hogy mindenki elmondja a saját érzéseit , véleményét és megegyeznek hogy mi hogyan. Mindenkinek lenne egy saját élete és lenne egy közös élet , és azt hogy ki mit akarsz és szeretne az mindenkinek saját döntése , hogy mit tesz.
Ha meg segíteni is akarunk a másikon , hogy számára könnyebb lenne vagy könnyebben menjen sora az már saját maga döntése , hogy hogyan dönt rájátszhatnak érzések is de saját döntése mit csinál. Itt még célzok arra is , hogy ne mindig a másik döntsön a másik helyett és ne irányítsa a másik életét , mert azt meg nem szabad de hogyha mindig helyettünk döntenek akkor nehezen fogjuk tudni azt , hogy magunk mit akarunk és szeretnénk és nehezen tudjuk , hogy kik vagyunk. Előre is köszi a vélemény osztásokat
válasza:Nem szabad hagyni, hogy a másik mondja meg mit csinálj :) Le kell ülni egyedül, átgondolni, hogy mit szeretnél, mi lenne a jó neked. És utána ezt követve cselekedni, és ahogy mondod is, a szívedre hallgatni, a megérzéseidre. De!
1. Az ember társas lény. Mindenki szeretne jó párkapcsolatban lenni, azonban nincs olyan, hogy ne legyen valamiben különböző vélemény, elképzelés. Vannak dolgok amiben kompromisszumot kell kötni. Ez nem feltétlenül rossz, és ettől nem lesz kevésbé önmaga az ember ha odafigyel. Én nagyon szívesen kötök kompromisszumot ilyen helyzetben, mert tudom, hogy szeretem ezt a személyt, megéri nekem ez, és csak jobb lesz emiatt az életem, hogy itt van. És ezt kell szerintem figyelni, és átgondolni, hogy ne olyan dolgokról mondj le ami már a személyiségedre rossz hatással lenne. Szerintem ezt mindenki érzi magában, hogy "na, ezt már lehet nem kéne".
2. Akármennyire is úgy tartom, hogy jó dolog a megérzésekre hallgatni, azért logikusan is át kell gondolni pár dolgot, érdekes egy világ lenne ha senki nem gondolna bele semmibe csak csinálná amit mond a szíve :) És ebben segítenek mások is, mert van amit mi nem látunk meg magunkban, mint ők kívülről. Ameddig nem az van, hogy megmondják, hogy "ezt kéne csinálnod " vagy " csináld ezt", hanem a véleményüket elmondják szépen addig ez sem egy rossz dolog, mert egy olyan perspektíva amit te magadban lehet nem látnál meg
válasza:Az ember társas lény, társadalomban, civilizált módon létezik. Ha az ember belátja, hogy ő nem csak egy egyén, de ugyanúgy a társadalom része, alkotója, sejtje, és ebből fakadóan érdekelt mások céljaiban is, akkor is, ha történetesen az ő uta nem arra visz, akkor nincs probléma.
Az, hogy az ember önmaga, az nem azt jelenti, hogy úgymond mindenkire magasról tesz. Seneca írja: „Mi a bölcsesség? Mindig ugyanazt akarni és ugyanazt nem akarni.”. Ez nem jelenti azt, hogy az ember döntéseit ne befolyásolnák mások gondolatai, érvei, hogy ezeket ne kelljen figyelembe vennie. De amit gondolsz, ahhoz ragaszkodj.
Például az, aki a munkahelyén a főnöknek azt mondja, hogy „igenis főnök, remek ötlet főnök”, majd a kollégának meg azt, hogy „ez hülye, ekkora baromságot még nem hallottam”, nos az nem igazán önmaga, az ő szavait a környezet határozza meg. Aki a főnöknek, a kollégának is azt monjda, hogy „nem hiszem, hogy ez a legjobb megoldás, én biztos nem ezt választanám, de próbáluk ki, talán ez is bejöhet, én ugyan nem hiszek benne, de ne legyen igazam”, na az az ember önazonos, ugyanazt mondja a főnöknek, a kollégának és önmagának is. Alkalmazkodik a másikhoz, de önazonos. Az alkalmazkodás önmaga által vállalt út, ami megértésből, empátiából születik. Az ember tudja, hogy ő is tévedhet, és másoknak is beleszólásuk van a dolgokba, és ezt tiszteletben tartja.
Magánügynek titulálható dolgokkal sincs ez máshogy. Igenis szóljon bele az az életembe, aki közel áll hozzám. Ha nem tennék, ez azt jelentené, hogy nem vagyok számukra fontos, hogy nekik mindegy, hogy mit csinálok, és annak milyen következményei lesznek. Lehet, hogy a másik olyan perspektívát hoz be, amiből érdemes ránézni a saját döntéseimre. Majd szépen érvek mentén elvitázunk róla, és ha nem értek vele egyet, elmondom, hogy miért, illetve döntök úgy, ahogy helyesnek látom. Ha ez mást nem sért semmiben, akkor nincs gond.
Nagyon sokszor írtad le az érzés szót. Érzések alapján nem szabad dönteni. Fontosak az érzések, a „tetszik-nem tetszik” érzésünk, mert minden érzés valahogy erre épül. De dönteni az ember racionális gondolkodás után dönt, akár saját érzéseit fellülbírálva. Illetve ez lenne az ideális, az érzések alapján történő döntések általában nem a legjobbak.
Még egy gondolat. Sejtésem szerint – a fogalmazás, helyesírás alapján – még fiatal vagy, lehet, hogy 18 év alatti. Ebben az esetben még indokoltabb, hogy a szüleid beleszóljanak az életedbe. Hallgasd meg őket, értsd meg őket, és ha te úgy érzed, hogy ennek ellenére helyes, amit teszel, se rád nézve, se másra nézve nem jár negatív következményekkel, akkor gondold végig, érvelj mellette, próbáld megértetni a többiekkel, hogy te mit, miért és hogyan csinálsz, és szerinted ez miért jó, és miért nem rossz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!