Van még egyáltalán kiút?

Ha mutatnál képet, könnyebb lenne :)

Amúgy nyugi, nem hiszem, hogy rajtad mosolyognak. Lehet, hogy inkább RÁD mosolyognak :) Ezt a butaságot pedig - bármilyen nehéz is - de felejtsd el! :))

Én is így vagyok (18/L), amiket leírsz, szociális fóbiára utal.

Én is gyakran rosszul érzem magam az utcán (vagyis mindig), ha a metrón nevetnek, azt hiszem rajtam, nem vagyok csúnya, csak nem az a tipikus, olyan alapból szép típus. Meg kell próbálnunk kicsit befelé figyelni, és ilyen szempontból kicsit kevesebbet foglalkozni az emberekkel. Meg kell békélned önmagaddal, amihez az elős lépés az, hogy elhiszed, ha "szebb" lennél, akkor sem lennél boldogabb. A boldogság nem ilyen dolgoktól függ, csak az emberek az hiszik. (ha szebb lenne, ha lenne barátja, sok pénze stb. akkor boldog lenne). Nekem sem megy még túl sok sikerrel máshogy gondolkodni erről a dologról...de mjuszáj lesz. Amúgy gondolom emiatt önbizalomhiányos is vagy, nekem az, hogy éppen milyennek látom magam mikor elindulok reggel, az az egész napomra kihat, hogy mennyire viselkedek magabiztosan az emberekkel. Ez egy rémálom kb, de csak a saját fejedben teheted helyre a dolgokat, ne feledd, nem kell senkinek megfelelned. Ha rajtad nevetnek, kit érdekel? Lehetséges, vannak gyökér emberek, jó sok. De mivel valószínüleg ez fóbia, túlzottan koncentrálsz az emberekre, és be is képezeled. Nehéz ügy, mondom, én is vagyok. Ha nagyon kivagyok, pszichológus. Vagy önismereti könyvek, és elmélkedés. Sok szerencsét Neked!

És ne feledd, ugyanannyi "jogod" van, hogy jól érezd magad, mint bárki másnak ezen a Földön! Mindenkire egyformán süt a nap.