Mióta apám rájött milyen a személyiségem, azóta elutasít és kiröhög. Mit tegyek?
Anyu mindig mellettem áll, mivel szükségem van valakire aki támogat.
Sajnos sokat kell harcolnom azért, hogy az emberek megértsék az én világ nézeteimet. Én teljesen máshogy szemlélődök mint akik körülöttem vannak. Megpróbálom szemléltetni:
Béla: Ott egy alma! - Mutat az asztalra. Neki nem jut eszébe róla más, csak, hogy egy gyümölcs.
Amikor én oda nézek, látom az almát eszembe jut, hogy milyen finom, van piros, zöld, sárga, ha megrohad büdös, nagyon lédús és egészséges.
Ha rámutatnak egy ásványvizes palackra, akkor felfedezem benne a vonalakat, a teltséget, az árnyékot amit a fa asztalra vetít a nap.
Nagyra törő álmaim vannak, kényszert érzek, hogy alkossak. Egyszerűen nem bírom az erőszakot, viszont igen temperamentumos a szójárásom. Nem vagyok az a nyugodt Hindu bölcs, én inkább mindig csak beszélek, álmodozok és tervezek és sokat filozofálok.
Amióta apám rájött, hogy ilyen a felfogásom, azóta taszít magától, nem hallgat meg. Bármi olyat mondok, ami nem Fehér és nem is Fekete, akkor rögtön elveszítem a figyelmét. Sokat vitatkozunk, sőt csak azt csináljuk. Én meg egyszerűen ha ideges leszek és túl sokáig feszítik a húrt elkezdek sírni. És apunál az érzelmesség az tabu. Szóval ilyenkor elkezd röhögni. Ami még meg is szégyenített egy időbe. De már nem hat rám a nevetése, mivel csak eszembe jut, hogy milyen az élete milyen egy síkú és unalmas ilyenkor én kezdek el nevetni.
De mivel az apám szeretem! És meg akarok változni. Őt nem változtathatom meg. De muszáj, hogy támogasson, mert különben bele roppanok!
Mit tegyek, hogy figyeljen rám?
válasza:Szia! Ne akarj megváltozni, akkor sosem lehetsz szabad és egy egész életre boldogtalan leszel...
Figyelj, én is ugyan ilyen vagyok, amióta csak az eszemet tudom.. Azt sem tudom már hanyadik iskolába megyek, mindenhonnan pszichológushoz kuldozgettek, régebben még gyógyszert is szedtem, mert egyszeruen senki nem tudja elfogadni, hogy ilyen vagyok! Ezt úgy hívják: muvészlélek. Ha készetést érzel rá, alkoss! Én is szoktam és százszor jobban tudok festeni azoknál, akik még rajziskolába is járnak.. Engem senki nem tanított semmire és mégis tudom, veled is ugyanez a helyzet, csak engedd ki magadból! Ez a problémája ennek az országnak, hogy mindenben csak a hibát keresik és senkit nem tudnak olyannak elfogadni, amilyen. Pont.
válasza:
válasza:18:45-Azért ezt ne, mégis csak az apja.
Én is kicsit hasonlóan gondolkodom, de azért (sajnos) ennyire művészi nem vagyok. Nem szabad megváltoznod, mert ez egy hatalmas áldás, és ha az apád túl primitív, ahoz hogy megértse a gondolkodásmódodat, akkor ne is méltasd arra, hogy mepróbáld neki is megmutatni ezt. (OK ez nagyon fellengzősen és sznombosan hangzik) ERGOl: Ha nem érti meg, és nem érdekli, akkor semmi köze hozzá, és meg se próbáld vele megértettni, mert még a végén okoskodó leszel.
De tényleg mindig ez van kedves utolsó válaszoló, hogy a végén még én vagyok az okoskodó... ÉS ez nagyon bántó, de akkor sem tudom kihagyni az életemből.
Volt 2 év amikor nem láttam, vagyis 4-5 havonta egy pár órát, de akkor is idegbeteg volt.. És mivel újra velünk van nem akarom semmiből sem kihagyni, de mivel nem ért meg így csak az én lelkemet sérti folyton halálra..
Nem tudom mi lehetne a megoldás.. :(
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!