Milyen nagyobb változásokon mentél át eddigi életed során?

10 évesen meghalt a nagymamám azóta nem mutatom ki az embereknek a szeretetem.

12 évesen elhagyott az apám, 14 évesen vissza jött, azóta nem vagyok megbékélve a férfiakkal. Legtöbbjüktől félek is.

14 évesen többet jelentettek a barátok mint a család, és persze amikor szükségem volt rájuk ott hagytak.. Na akkor óriási depresszió.

16 éves vagyok és már 2 éve senkit nem engedtem magamhoz közel. Senki sincs benne a szívembe, csak a család.

Nem járok el itthonról sehova, pedig régen ez pont fordítva volt.

Ez a sok szar ami történt velem meg- illetve felnevelt.

Most már tudnék nyitni az emberek felé, de a korombeliek már nem hozzám valók, már csak idegesítenek.

Megtanultam lekezelni az embereket, irányítani a véleményüket rólam, megtanultam képmutatni és már senki sem tud rám lelki benyomást tenni.

elhagytam a férjemet.

azóta felszabadultabban tudok kacagni.

rájöttem, hogy milyen sokan szeretnek, és szépen csendben vártak rám, mert addig nem is vettem észre azokat, akik értékelnek. évekig elhittem, hogy engem nem lehet szeretni.

Szia!

Mióta dolgozom, sokkal visszafogottabb lettem. Ez egy hosszú történet, röviden annyi,hogy a külsőm miatt egy buta, elkényeztetett libának hisznek... Pedig szakmailag szinte az egyik legjobb vagyok itt. Így szépen lassan egyre befeléfordulóbb, csendesebb lettem. Nem érdekel, ki mit gondol, próbálok láthatatlan lenni. Bízom benne, hogy így kevesebb bántás ér.

Egy-egy betegség miatt (a családban,barátok esetében) rájöttem,hogy az életet milyen könnyen el lehet veszíteni. Próbálok minden nap arra gondolni, hogy minden nap egy áldás!

hát... elöször a szüleim válása... ez k*rvára megviselt...

volt 1 barátom akit nagyon szerettem és elhagyott... tán még mindig érzek iránta valamit.

elköltöztem anyuval, aztán vmi okbol kifojolag vissza kellett költöznöm apuhoz, azota is vele élek, de nagyon kikészít idegileg, nem bírom melette. akkor az öcsém nem tud normálisan hozzám szolni, csak bunkón. ezzel utáltatta meg magát de nagyon, akkor a keresztszüleim nem engedik h odaköltözzek hozzájuk mert h tanuljam meg megoldani a problémáim...

akkor.. az állitolagos "legjobb" bnőim szartak a fejemre mikor nagyon rossz kedvem volt a mostani barátom miatt..

meg akkor amiröl nem írok az is nagyon kiborít de egyszeüen nem tudom elmondani senkinek.

a legjobban az bánt h annak sem tudok mindent elmonadni akit a legjobban szeretek és bízom is benne azt hiszem, legjobb barátomnak. :S

és szar h senkinek nem beszélek róla.

és hát ezek miatt nagyon megváltoztam...

bunkóbb vagyok sokakkal. kimutatom ha vkit nem kedvelek.

sokszor nem szolok senkihez és csak ugy vagyok.