Egy rég elvesztett darab?

Régen az a kis ütnivaló srác voltam, az a tipikus "Légyszives hagyjál békén" kaliberü. Az rég volt, azóta egy öngyilkossági kisérlet után magambazuhantam, ezt az egészet megpróbáltam elfelejteni, eltemetni magamban. Ez volt úgy három éve, viszont az utóbbi időbe ezen dolgokat felhánytorgatván mintha megtaláltam volna egy rég elveszett érzésemet, a gyülöletet. Azóta lényegében gyülölöm önmagam mert régen egyengevoltam, és ha rossz kedvem van bárkit leugatok, legyen például iskolai osztálytársam vagy tanárom. Nemlehet összehasonlitani a régi arcomat a mostanival. Mintha két külön személy lenne. Ez miez?