Csak érdekel egy-két vélemény. Mennyire vagyok "gáz" vagy akármi? 16/F

#9:

Köszönöm! Lehet, hogy az a "szinte álompasi" kicsit túlzás, de köszönöm! Ezek szerint sac/kb minden ok, csak kicsit bátrabbnak kell lennem. :)

#10:

Neked is Köszönöm! Szerencsés srác vagy. :) Remélem majd én is találok egy lányt, akivel jól érezzük magunkat együtt. :)

Nos a kérdés feltétele óta sok idő eltelt és néhány dolog szerencsére változott. :) A gondok, érdeklődési köröm leszűkültsége még sajnos fent áll, személyem nem sokban változott, csak annyiban, hogy kicsit nyitottabb lettem, azaz megpróbálok jobban beilleszkedni, viszont az elveimet még mindig megtartom. Hatalmas szerencsémre sok jó ember is van körülöttem, mint mondtam is és például az osztálytársaimmal egész jól összekovácsolódtunk már. Van egy-két baráti kör, minek része vagyok, bár pont magamfajtát még mindig nem találtam, de sok körülbelül hasonlót és néhány nem (annyira) rosszindulatút, így egészen kényelmessé váltak a hétköznapok, a haverok pedig, fogalmazhatnánk úgy is, hogy "kiegészítik egymást" és elmondhatom, hogy nagy szerencsém van a nagy részükkel. :) Sokan még most sem bírnak, vannak akik anélkül, hogy egyáltalán hozzájuk szóltam volna, már a pokolba kívánnak engem, de egyszerűen ezekkel már nem kell foglalkoznom, hisz nem felelhetek meg mindenkinek...

Neked, legutóbbi válaszoló, csak annyit mondanék, hogy nem biztos, hogy mindenki utál, csak valószínű sokan vannak. ;) Kicsit bekeményít az ember, lerázza a marhákat, akik esetleg csesztetik, aki pedig véletlenül kedves lenne, azzal pedig kedvesnek kell lenni. Mindenkinek mindent viszonozni ;) Ha valaki meg szívózik, annak egyszerűen az arcába lehet röhögni, hogy mégis mi a francot akar, nőjjön fel és szálljon le... Talán nincs jobb dolga az ilyennek, mint velünk szívózni? Elég pocsék lehet szerencsétleneknek xD Ezen kívül csak annyit, ritka a jó barát, a kedves ember, mint a fehér holló, de keresni kell, mert maguktól nehezen találnak ránk...

A helyzetednek, mint ami nekem is volt, így most a tiédnek is javulást kívánok és némi kitartást, csak azzal kell foglalkozni, amivel megéri :)

Hú de rég néztem már az oldalra :D

Kedves # 19/19!

Kicsit emlékeztet a stílusod egy haveroméra, már ha egyáltalán illik így válaszolnom ismeretlen korkülönbségek körülményében. Ettől eltekintve:

Azóta már eltelt egy év, a dolgok félig-meddig változtak, viszont ami régen sem volt mindennapos, ma sem az. Nem, nem gondolom, hogy "undorítóak ezek a mai fiatalok", bár őszintén a való világot mai napig eléggé leírom, ott mélyen, legbelül, de ez nem jelent semmi utálatot vagy undort másokkal szemben, még ha jellemez is valamilyen szinten. Például ez pont inkább kategorizált, mintsem leminősített, s csak utalt, hogy nagyok az emberek gondolkodása közötti különbségek.

A tahókról annyit, hogy manapság igen népszerűek, csak nem az én baráti körömben.

Lényegre térve, az írásom inkább szólt a tehetetlen/értetlen, erősen antiszociális, non-kommunikatív beállítottságú énemről és mindarról a kételyről, amelyet a környezetem sugallt felém. Elvégre minek írnám le, hogy mennyire milyen átlagos/semmilyen + érdeklődésmentes vagyok, ha nem pont arra volnék kíváncsi, hogy mennyire gondolom helytelenül, illetve ellenkező esetben hogy kell viszonyulnom az ellenséges szavakhoz.

Szerencsére mára igazából már csak a felesleges frusztráció, görcsölés és felesleges társasági stressz, rossz életfelfogás és egy nagy adag motiválatlanság, céltalanság övezi életem pillanatait mind az iskolában, mind otthon.

Azóta hallottam, hogy a nevelés lényegében a legnagyobb befolyásoló tényező egy gyerek gondolkodásának fejlődésében az iskola mellett, viszont sem a céltalan életfelfogásomat nem foghatom rá, sem pedig az érdeklődési körömet, sőt, az életem menetét és lustaságomat sem, hisz én vagyok az egyetlen, aki változtathat. Na mindegy, ez már egy másik téma..

Az egyediségről.. nos, általánosban volt egy-két "érthetetlen" tapasztalatom, amit én csak úgy fogalmaztam meg, hogy csak nem vagyok szimpi és ezért vagyok lényegében eléggé gyenge viccek tárgya. Ugyan meg volt a magamhoz "való eszem" és "ügyességem" (ami miatt kicsit ki is tűntem a tömegből), de inkább maga a stressz okozta sebezhetőségem okozta célponttá válásomat.

Amikor ezt írtam, addigra kifejezetten a háttérben próbáltam maradni, ami érdekes képet alakított ki rólam mára.. de ez is egy másik téma... Kerülni a feltűnést, tanulással való leállás, 4,5-ös "semmilyen" átlag; passzivitás; tesi órán minimális tevékenység, csak ami kell; visszahúzódás a beszélgetésekben..

Amivel nem számoltam, az a környezetváltás, mivel középiskolában szinte semennyi kötekedő osztálytársam nem maradt, így szimplán csak háttérbe szorítottam önmagamat.

Végezetül: Az életről tényleg semmit sem tudok, de amit leírtam, az másra utal, mint amit valójában nem ismerek.

u.i.:Hogy a legutóbbi hozzászólásomhoz hol kapcsolódott konkrétan válaszod, azt csak nagy vonalakban tudom megsaccolni, de inkább gondolom, hogy nem az életemben bekövetkezett változásokról beszéltél, hanem az eredeti írásomról.

Bocsánat a körmondatokért és az értetlenségemért! Köszönöm a választ!