Sürgős! Adnátok pár hasznos tanácsot, vagy leírnátok hasonló eseteiteket?

Növelned kell az önbizalmad!Mikor felébredsz reggel és tükörbe nézel,dícsérd magad és mosolyogj!Majd napközben is, tessék mosolyogni és jusson eszedbe, hogy jó nő vagy!

Olvass olyan könyveket, és bölcsességeket, amelyek ezt segítik.

A kérdező kommentje:

és ez nyílván más lenne, ha azt érezném hogy nem vesznek semmibe az emberek és szeretnek. ha valaki halkabb akkor már nem is ember? vagy ha nem játssza az agyát? vagy ez hogy van?

Ezekre a kérdésekre sajnos IGEN a válasz. Lehetsz akármilyen jó nő, akármilyen okos, akármennyire kedves, ha nem tudod jól csomagolni nem veszik meg és egyedül maradsz a polcon. Én 21 éves vagyok csak 4 éve kezdtem el igazán jól "csomagolni" (nem csak ruhákra, külsőségekre gondolok) magam és megvettek, igény van rám.

Sajnos ezek farkas törvények.

Inkább a versed költsd,

és ne a rosszhíredet

a városban egyedül én vagyok veled

és nézlek, ahogyan a sárban mászol

és látom, neked is csak a fagolyók

nőnek a szemeid helyén,

és te se veszel észre mást,

csak, ami elédtáncol és ordít.

De csak az kiabál, aki fél.

Te magadon nevess, csendesebb legyél.

Az kiabál, aki fél.

Játszom veled, de az én nevem nem ér.

Lődd ki magad, figyeld a csendet,

hallgass.

Figyelj.

Mellébeszél, aki mindent akar

az a kis élet, amit te szépnek hiszel,

nekem annyit se ér, mint a vécépapír.

Kit érdekelne,

ha kitörne valami háború

a magam részérõl inkább a seggem félteném,

hiszen a lelkem, köszöni szépen, jól van

valami mély dolog fenekén

írja a versét, az elsőt,

hogy a fejében szólnak a hangok, meg a teste,

ami olyan, hogy egyből rímel rá a lelke

és helyetted ordít, hogy ne kiabálj!

Mert csak az kiabál aki fél.

Te magadon nevess, csendesebb legyél.

Az kiabál aki fél.

Játszom veled, de az én nevem nem ér.

Lõdd ki magad, figyeld a csendet,

hallgass, és írjad a versed.

De csak addig írjad, amíg azt nem mondják:

nem rossz (tényleg nem rossz),

de ezt már írtad. (Csak az kiabál, aki fél ... )

Tudod az egyetlen út, ami valahova vezet

ez a hosszú vörös, amin éppen gyalogolok.

Voltak idők, mikor azt éreztem,

hogy ez az út lesz a vesztem

és a végén belebukok.

Egyedül a téren álmodik a nyomor

pénzem, az nincsen, és a város is üres

és mégis ezerszer színesebb,

mint a képeken.

Én élvezem.

/Hiperkarma/

Hiába ez a szám sajnos senki nem hallgat rá... :(