Nincs semmi lelkierőm már az életben, ezen hogyan változtathatnék?

18 éves vagyok még csak, de beleuntam az életbe. Az ember társas lény, de engem nem vesznek emberszámba, így nem tudok társaságban lenni, normális életet élni. Mint ahogy egy vak nem lát, siket nem hall, én élni nem tudok, barátkozni, így sok dologtól, szórakozástól, élménytől elesek. Mindent egyedül kell elintéznem az iskolában is, nem szólhatok xy-nak hogy nem jön-e el velem az akárhova mint mások, nekem azt is egyedül kell.

Akikkel barátkozni próbálok a lehető leghamarabb próbálnak megszabadulni tőlem.

Családot se alapíthatok szerintem soha, mert a lányok is maximum röhögni tudnak rajtam a hátam mögött hogy milyen csúnyának tartanak, de velük se tudok jóba lenni.

És szerintem azért fordul el tőlem mindenki, mert látják rajtam hogy bánatos vagyok, nincs benne semmi élet.

Nem bírok egyedül, magányosan írni, hogy az az 1-2 ember akivel tudok beszélgetni, még azok is totál lesz*rnak látom rajtuk (és messze élnek), én is társas lény szeretnék lenni.

Hogyan változtathatnám meg ezeket? A környezetemben mindenki elítélt már.

18/F