Nehezemre esik reggelente fel kelni az ágyból, és nekifogni a dolgaimnak, mit tehetnék?

Nos, mivel fiú vagy, gondolom nem nézed a Szulejmánt. Egyből az jutott eszembe a te sztoridról. Szóval most a trónörököst összeakarták házasítani valakivel, akit nem akart elvenni, pedig a birodalom érdekeit szolgálta volna, meg neki is megerősítette volna a pozícióját a trónhoz vezető úton.

És ezzel a szöveggel győzték meg, hogy ha szultán lesz, azt szeret, akit akar, azt csinál, amit akar, senki nem szólhat, de odáig előbb el kell jutnia és az a házasság nagyot lendít rajta az odavezető úton.

Hát kb. ez a helyzet most az iskolával. Ahhoz, hogy később azt csináld, amit akarsz, amit szeretsz, ahhoz először át kell vergődnöd ezen a "nem szeretem" részen, különben sosem fogsz odáig eljutni... Ezzel a középiskolával megalapozod a jövődet, hogy utána mit fogsz tudni kezdeni vele. Ha tessék-lássék csinálod, ha nem adsz bele mindent, csak sajnálod magad, meg utálod az egészet, és épp csak átbukdácsolsz rajta, mert szar, akkor gyakorlatilag bezársz egy rakás kaput magad előtt, és bebetonozod magad egy szar életbe. (Kivéve, ha pl. villanyszerelőnek tanulsz, és azt nagyon vágod, csak az irodalmat szarod le.)

Ha belegondolsz, hogy 17 éves vagy, és van még hátra vagy 50 év az életedből, ehhez képest érettségiig van vagy 1-2 év. Azután már eleve mehetsz olyat tanulni, ami érdekel és olyan óráid lesznek, amiket te választasz. Ha ezt az 1-2 évet elcseszed, akkor 50 évig fogod átkozni magad érte, vagy éveket szenvedsz majd, mire rájössz, hogy mégis tanulni kellett volna és majd 10 éve lemaradással, hosszú kihagyással próbálod majd újra felvenni a ritmust.

Meg kell magad emberelni. Lehet, hogy szar, de a hátralévő életed sokkal hosszabb, és inkább 2 év legyen szar mint ötvenkettő.