Olyan érzésem van, mintha megzakkannék a gyakorikerdesek.hu oldal kommentelői miatt, érzékeny vagyok, alacsonyrendűnek érzem magam és nem tudok elengedni dolgokat. Hogy szokjak le erről, hogy változtassak magamon?

Ez hosszú lesz.

Utóbbi 2-3 évben előfordult velem ilyen hasonló helyzet, mint most, de most nyár vége óta még erősebb. Összeolvasom a baromságokat, fröcsögéseket, százszor elsütött közhelyeket a "Politika" témakörben és még ha csomó dolog a valóságban nem is igaz rám, akkor is magamra veszem az általánosításokat. Mondok példákat.

1. "A diplomások semmirekellőek, mekibe fognak dolgozni, valamint még segédmunkásnál is aljábbnak számítanak, mert még a lapát se áll jól a kezükben."

Végzős informatikus egyetemi hallgató vagyok, TDK-ban, kutatómunkában és konferenciákon veszek részt. Keményen dolgozok iskolán kívül is, fejlesztem magam programozásból könyvekből magam azért, hogy jó szakember legyek a szakmámban, hogy legyen EGYÁLTALÁN munkahelyem. Tudom, hogy ilyenkor a humán tudományterületűeket oltják, de azt is rosszul esik olvasni.

2. "A mai fiatalok tiszteletlenek, elzüllöttek, ostobák, hallgatják a Dzsásztin Bíbört meg a Nicki Minaj-t, páwák, isznak, drogoznak, úgy néznek ki, mint a melegek és nem vár rájuk jövő."

22 éves vagyok, nem pofázok vissza senkinek. Sőt, egyáltalán nem pofázok be senkinek, nem nagy az arcom, mert nyúlbéla természetű vagyok és kerülöm a konfliktust. Amikor vonattal utaztam helyjeggyel és valaki befoglalta a helyem, akkor meg se említettem neki, hogy az foglalt, hanem inkább leültem a földre, ahol felszállnak az emberek. Nem hallgatok ilyen popzenéket, 7 éve metál stílusban szólógitározok, szeretek progresszív metál dalszövegeket elemezni is együttesek történetét olvasni. Igyekszem nem úgy kinézni, mint valami csőmeleg, utcai cipőt, kék farmert, elegáns ingeket hordok begombolt nyakkal vagy normális szürke pólókat, senkinek nem mutogaotm a szőrös mellkasomat. Bulizás nálam kimerül annyiban, hogy barátaimmal kocsmában beszélgetés közben iszunk három sört, és koncertekre járok. Emiatt a téveszme miatt nem akarok már gyerekeket sem, hisz biztos "neki se lenne jövője", a mai oktatási rendszer pedig elhülyítené.

3. "Akik külföldön dolgoznak, azok a hazaárulók"

Több rokonom is külföldön dolgozik. A hazaárulózásra senki nem tud visszavágni normálisan. Nekem Budapestre kell felköltöznöm, hogy legyen munkám, mert Sopronban nincs. Onnan meg Bécs csak egy óra. De nem szabad, mert akkor biztos disszidens vagyok, meg utálom a hazámat.

3. "A mai férfiak nyámnyilák, tunyák és tiszteletlenek. Vissza kell vezetni a sorkatonaságot, az életre nevelné őket. Ha beüt a krach, akkor azt se fogják tudni hol a puska vége, még golyófogónak se lennének jók."

Nekem már nem kell megtanulni a tiszteletet, mert mondom, én nem ugatok vissza senkinek sem és oda ugrálok, ahova mondják, azt teszem amúgy is, amit mondanak. Sőt, most is már én tűröm fapofával, ha engem sértegetnek, meg mindig szinte mindenért bocsánatot kérek. Viszont igazuk van, nyámnyilának és alsóbbrendűnek érzem magam. Ha viszont elmennék katonának, akkor már az alkalmasságin hazazavarnának.

Kettő, hogy ha meg kivonom magam a polgári életből, akkor utána hiába keresnék informatikus állást, mert tárt karokkal mondanák, hogy "bocs, de ezalatt az idő alatt szakmai tapasztalatot is szerezhettél volna".

Harmadik: igen, lehet ez olyan igazi próbatétel, hogy aki ezt végigcsinálja, az elmondhatja magáról, hogy férfi. De ha nem akarok katona lenni, ha bemegyek a toborzó irodába és mondom, hogy "nem is érdekel ez a hivatás, csak azért csinálnám, hogy férfinak mondjam magam", akkor kb körberöhögnének. Csak abból lesz jó katona, aki szakmájának tekintené, érdekli és folyamatosan képzi magát benne, nem pedig akit belekényszerítettek.

Négy: pszichológiailag alkalmatlan lennék rá, már a kiképzés alatt lelki roncs lennék, nem hogy aztán kizavarjanak, hogy lelőtt társakat, kiontott beleket és szénné égett tetemeket lássak, utána pedig vagy meghalok, megnyomorodok vagy pedig PTSD-ben szenvedve nem fogok visszailleszkedni a társadalomba. Persze, akkor mondhatjuk azt is, hogy "ha nem bírod, akkor menj el balerinának, kopterkém". Biztos csak én vagyok a selejt. Akkor már jobb is, ha feketepiacon veszek P90-est, Colt Pythont vagy Desert Eagle-t és tarkón lövöm magam, vagy begyógyszerezem magam, utána egy másik életben újjászülessek vagy nőként vagy keményebb férfiként.

Ilyen baromságok járnak a fejemben, ezeken stresszelek A NAGY SEMMIÉRT. Utóbbi időkben minden jó volt, erre leromboltam a saját önbizalmam, mert érzékenyen magamra veszek gyakorikérdéseses kommenteket, általánosításokat, amiket nem is nekem írtak.

Nem vagyok depressziós, de amúgy soha nem mosolygok. Emberek szemébe se merek mindig nézni, mert akkor vagy azt hiszik, hogy meleg vagyok, ha meg lányokra mosolyognék és néznék a szemükbe, akkor meg biztos azt hinnék, hogy meg akarom erőszakolni őket. Kerülöm is inkább őket. 21 év alatti lánnyal már össze se jönnék, mert Amerikában az olyan férfit már életük végéig szexuális bűnözőnek tekintenék. Amúgy se tudok már szerelmes lenni, mert már 2 és fél éve egy nálam idősebb lány ismerősöm miatt nyomorgok, aki visszautasított.

Szóval nagyon összezavarodott vagyok. Úgy érzem, mintha meg lennék kattanva, nem a régi énem lennék. Ezek a hülyeségek még nem jártak eddig eszemben. Egyetlen dolog, ami tartja még bennem a lelket, azok kedvenc gitáros zenéim. Mit tegyek, hogy újra normálisan gondolkodjak???? Azt már tudom, hogy egy jó ideig nem szabad többet internetes kommenteket néznem. De eddig ilyen még nem történt, hogy megkattantam volna tőlük!

Nagyon megköszönném, ha valaki segítene!

22F