Az miért baj ha én utálom sőt rühellem az idézeteket?

Miért lenne baj, hogy utálod az idézeteket?

Pont lesz@rom. Én meg a kovászos uborkát utálom, gondolom ez meg téged nem érdekel.

Az idézetekkel semmi gond nincs. Azt is csak emberek írták, mondták, tehát ugyanannyi információtartalmuk, tanulságuk van, mint a „nem idézeteknek”. Sőt általában olyan embereket szoktak idézni, akikre az emberek valamiért felnéznek, akik valami olyan dolgot tettek le az asztalra, ami miatt számon tartjuk őket így ismeretlenül is. Néha sokkal jobb elővenni egy idézetet, ahelyett, hogy magad fogalmaznád meg az érzéseidet, gondolataidat. Miért ne, ha az illető ezt megtette sokkal szebben, kifejezőbben, mint te meg tudnád fogalmazni. Sőt egy idézetnek lehet kontextusa, akár a mű, amiből idéznek, vagy a személy akitől idéznek, mind-mind többletet tud adni a konkrét mondathoz.

De gyanítom, neked sem az idézetekkel magukkal van bajod, hanem valami egészen mással.

Egyrészt az idézeteket sokszor azok írják ki mondjuk Facebookra, akiket csak úgy érzelmileg megfog valahol éppen abban a pillanatban, majd kb. fél perc múlva már egészen más érzelmi állapotba kerülnek, és esetleg homlok egyenest máshogy viselkednek, éreznek, mint amit az idézet üzenete mondana. Én is láttam pár ilyen esetet:

A: „A kedves szavak nem kerülnek sokba… Mégis sokat érnek.”

B: Bizony-bizony

A: Te meg mi a durva a…nyádért írogatsz a posztom alá, te …

Ezek valóban eléggé visszásak. Nem kell az ilyennel túl sokat foglalkozni, csak lapozni egyet.

Másrészt az idézetekből közhelyek lesznek idővel. Annyira beleivódnak a fejünkbe, hogy már nem gondolkodunk el a tényleges jelentésükön, nem próbáljuk fogni az üzenetet, levonni belőle a tanulságot. Egyszerűen elolvasunk egy idézetet, hogy „Mosolyogj, akkor is ha nem viszonozzák”, és nem történik semmi. Nem kezdünk azon gondolkodni, hogy mi ennek az értelme, hogy ez miért jó, jó-e egyáltalán ez a viszonyulás, ha nem, akkor miért nem, ha igen, akkor mi vajon így teszünk-e a napjainkban, és ha nem, akkor hogyan tudnánk esetleg változni. Pedig pusztán ez a közhelyszerű idézet simán indukálhatnak egy egy órás filozófiai, pszichológiai eszmefuttatást, beszélgetést.

A rossz idézetek is lehetnek érdekesek. Ha valami olyan üzenete van az idézetnek, amivel nem értesz egyet, ami szerinted hülyeség, akkor is el lehet gondolkodni rajta, hogy már ezt miért nem látja, hogy neked milyen érveid vannak az adott gondolattal szemben, hogy tudnál érvelni a kijelentés ellenkezője mellett, vagy úgy el lehet gondolkodni, hogy vajon valóban te látod-e jól a világot, vagy az, akit idéztek.

Szóval lehet, hogy nem az idézetek maguk zavarnak, hanem a fenti körülmények, hogy olyanok írják ki ide-oda, akik pont a lényegét nem fogják meg az idézetnek. De akkor sem az idézetekkel magukkal van a gond. Azok jók, csak nem jól használjuk őket…

Avagy:

„Ha valami külső jelenség bánt, voltaképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott ítéleted. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd.” - Marcus Aurelius

:-)

2Xsü válaszához és idézetéhez:

Engem bánt, hogy vannak részek Bp-en, ahol késő este nem biztonságos az utcán közlekedni, de mivel engem nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem az erről alkotott véleményem, így meg fogom szüntetni ezt az ítéletemet, s vele együtt az aggályaimat, így hadd kapjanak nagyobb esélyt bizonyos ’elemek’ arra, hogy megtámadhassanak.

4-esnél írtad:

„Ha valami olyan üzenete van az idézetnek, amivel nem értesz egyet, ami szerinted hülyeség, akkor is el lehet gondolkodni rajta, hogy már ezt miért nem látja, hogy neked milyen érveid vannak az adott gondolattal szemben, hogy tudnál érvelni a kijelentés ellenkezője mellett…”

#6: Márpedig két eset lehetséges:

1) A dolgon tudsz változtatni. Akkor nem kétségbe kell esni, nem sírni, hanem változtatni.

2) A dolgon nem tudsz változtatni. Akkor meg teljesen felesleges az, hogy érzelmileg befolyásoljon a dolog téged.

A példádnál maradva nem bántani kell a dolognak, hanem racionálisan át kell gondolni az egészet. El tudod-e kerülni, hogy késő este kelljen arra járnod? Ha igen, akkor kerüld el. Tudsz tenni a közbiztonság érdekében? Ha úgy érzed, hogy igen, akkor tegyél ellene. Pl. ha ott van mondjuk egy boltod, szerelj fel riasztót, kamerát, állapodj meg egy őrző-védő céggel, stb… Mindehhez nem kell az, hogy érzelmileg is ráncigáljon a jelenség.

Ha nem tudsz ellene mit tenni, akkor is kerülendő az érzelmi kirohanás. Félhetsz, káromkodhatsz, aggódhatsz, az mit sem fog változtatni a jelenségen magán.

Ez olyan, hogy ha beleesel egy gödörbe, akkor anyázhatsz, hogy nem érsz oda valahova, sírhatsz, félhetsz, kétségbe eshetsz, hogy nem tudsz kijutni. Ezek mit sem változtatnak a helyzeten. Ildomosabb akkor megőrizni a viszonylagos derűt, higgadtságot, és mondjuk elkezdeni tervezni, hogy hogy tudsz kijutni, hogyan tudod jelezni, hogy te gödörbe estél. Az, hogy érzelmileg nem hagyod magad befolyásolni, az nem jelenti azt, hogy örülnöd kellene a helyzetnek, vagy passzívnak kell lenned a jelenséggel szemben. Az idézet pusztán arról szól, hogy ildomos gyeplőt tenni az érzelmeidre, megtanulni kezelni őket, irányítani a racionális éneddel. Ha fordítva történik, a racionális gondolkodásodat nyomják el az érzelmi reakcióid, abból általában sok jó dolog nem születik. Az esetek jelentős részében ennek semmiféle előnye nincs, sőt az esetek egy részében kimondottan káros, hibás döntésekhez, viszonyulásokhoz vezet.