Mit tegyek, hogyan viselkedjek, hogy végre ne féljek önmagamat adni?

Már szörnyen régóta foglalkoztat ez a kérdés, mert egyszerűen megkeseríti a mindennapjaimat.

Szörnyen utáltam mindig is szerepelni, sok ember figyelmét felhívni magamra. Barátaim nem mindig voltak, de nem utáltak sehol sem, elvoltak velem, de ha jött más, mindig azt választották inkább. Szinte mindenhol csendes voltam, alig beszéltem, pedig néha rengeteg mondanivalóm lett volna. Féltem az emberektől, az utóbbi időben pedig rájöttem, hogy mindig attól tartottam, mit gondolnak rólam. Ezért mindenkivel kedvesen viselkedtem, ha segíteni kellett ott voltam, mégsem szereztem barátokat.

Még a mai napig sokszor beképzelek dolgokat, például ha hallom, hogy nevet valaki, vagy hogy sugdolóznak, rögtön az fordul meg a fejemben, hogy biztosan rajtam nevetnek, engem beszélnek ki, ettől pedig lelkileg szörnyen rosszul érzem magam. Ha valaki nem úgy néz rám, nem úgy szól, már rögtön magamba zuhanok, és ezzel nem tudok mit kezdeni, pedig pontosan én is tisztában vagyok vele, hogy ez hatalmas baromság. A véleményemet is félek kinyilvánítani, mert attól tartok, hogy valami olyat mondok, amit nem kéne, és kinevetnek vagy megharagszanak rám.

Ha önmagam vagyok, teljesen más a viselkedésem. A legjobb barátnőm is meglepődött, amikor elmondtam neki, hogy másokhoz hogyan viszonyulok, mert ezt az énemet ő egyáltalán nem ismerte...

Annyira szívesen lennék önmagam, pörögnék, viccelődnék másokkal, elmondanám a véleményemet, satöbbi. Nem akarok attól tartani, hogy mások mit gondolnak, vagy hogy ki nem bír. Mindenen túl sokat agyalok, mindent túlgondolok.

De képtelen vagyok rá. És ez nagyon bánt.

Tudnátok nekem tanácsokat adni? Hogy mit kéne tennem, ha valakinek van, akkor leírhatnátok a tapasztalataitokat, vagy bebizonyítani, hogy más emberek véleménye nem annyira számít, mint én azt gondolom. Hatékony segítségre lenne szükségem, mert ezt már egyszerűen képtelen vagyok elviselni. Előre is köszönöm a válaszaitokat! :)