Tulzottan megvisel masok gondja. Normalis ez?

Par eve meghalt autobalesetbe az egyik kolleganom gyereke, akit csak ugy latasbolismertem. Masnap alig birtam abbahagyni a bogest, annyira sajnaltam, ez azert volt kellemetlen, mert recepcion dolgoztam, ahol az emberek jottek-mentek. Persze a tobbiek is sajnaltak, de senki sem reagalt igy.

Par napja meg egy volt munkatarsam hivott fel, akitol egy honapja valt el a felesege. Ahogy beszelgettunk, elsirtam magam... azota is osszeszorul a gyomrom, ha eszembejut, amiket mondott, annyira sajnalom.

Sok mas eset van meg, ezeket csak peldanak mondtam el. Miert vagyok ilyen?