Nem tudok örülni a születésnapomnak, ami mindjárt itt van,18 leszek, miért?

Úgy érzem, megint nem történt semmi számottevő dolog 1 év alatt, csak öregedtem, még mindig nincs párkapcsolatom, se őszinte barátom, se baráti köröm, csak a felszínes, hétköznapi kapcsolatok, nem váltotta meg az életemet a sport sem, a tanulás meg nem változtatott semmin(keveset tanulok, de a 4-es megvan) Mindig belekezdek valamibe, de sosem bírom ki elég ideig, hogy látszódjon a változás. Most ismét a kondiba kezdtem bele, próbálom úgy tervezni, hogy a lehető legkomolyabban csináljam, lehető legtöbb ideig, most ez folyamatban van, erről nem írok semmi rosszat, még várok vele.

Fejlesztettem a gépemet nemrég, de az életemen ez sem változtatott, csak kb a pénzem dobtam ki, mivel pont most untam rá a játékokra, mire meglett az álmaim gépje.

Így van ez a "párkapcsolatok" terén is, hiába olvasgattam a pua fórumot, már csak felszínes dolognak tartom, és az egész alapja, hogy legyen annyi önbizalmad, hogy leszólíts egy neked tetsző lányt, ez az 1. lépés, de amíg ezt nem tudod megcsinálni, addig felejtős az egész, és pont ez nem megy nekem. Bejelölgethet bármennyi lány, kérdezgethetnek felőled, ha te nem vagy annyira tökös, hogy odamenj beszélgetni egyhez. Lehetsz jóképű, akkor sem lesz kapcsolatod, ha te nem mersz lépni.. Ezt tapasztalom.

Az idő meg csak múlik. Mindjárt a 18. felszínes ünneplés, amihez semmi kedvem, főleg ahhoz, hogy utána meg nevetség tárgya legyek, hogy "De hülye vagy, nem basz.tál be a 18. szülinapodon?" Mekkora ciki..! Aztán jöhetnek a boldog szülinapot értesítések fa..z bukon, azoktól, akik az életben hozzám sem szólnak.(Na de ezt megoldom, mert letiltatom, hogy láthassák) Aztán a szülinapi torta, és a szülinapi unalmas hangulat, hogy a fiú már 18, de még mindig olyan béna, hogy valami pocsék kiscsajt nem tudott hazahozni, pedig milyen egyszerű is az.. És akkor még a nálam fiatalabb rokonom ad tanácsokat, hogy mit csináljak a nők terén, meg árulja el másnak, hogy a 18 éves rokonának nem volt még nője.. Kösz..

Legszívesebben már vége lenne a középsulinak, meg az egyetemnek is, és kimennék külföldre innen jó messze, élném a saját életem, nem azt, amiben ennyi embertől függök. Nem is a születésnapommal van a baj, hanem az egész monoton, unalmas életemmel..