Kollégium? (bővebben lent) (hosszú)

Eléggé visszahúzódó vagyok, nem voltam még bulizni soha, nem volt még kapcsolatom (barátom). Állítólag "későn érő típus" vagyok. Ha kollégista leszek (fősulin), be fogok tudni illeszkedni? Változni fog valahogy a helyzet? Olyan szeretnék lenni, mint a többiek (ez most így elég hülyén hangzott, na mindegy...). Ráadásul nem fogok ismerni még senkit a főiskolán, ismerőseim közül nem mennek oda, nem tudom kik lesznek a szobatársaim a koleszban, nem tudom mikor derül ez ki (az se biztos, hogy lesz hely...). De úgy érzem, hogy "jót tenne" a környezetváltozás, ha bekerülnék egy társaságba, akkor talán könnyebben menne az ismerkedés. Viszont otthon mindenki azt mondja, hogy "én nem bírnám a kollégiumot, nem nekem való" (szüleim, rokonok), de nem mondanak semmi konkrétumot, hogy miért is? Úgy érzem, hogy egy szerencsétlennek tartanak, aki nem tudna egy idegen helyen "egyedül" boldogulni. Vagy féltenek, mert eddig mindig én voltam a "jókislány" és attól tartanak, hogy megváltoznék? Bármelyik is (valószínűleg a kettő együtt), nekem ez így már nem megy, szeretnék elmenni otthonról, saját ÉLETET szeretnék. Másrészt túl messze van az iskola a lakóhelyemtől, szóval mindenképpen koli kéne. Viszont olyanokat hallok, meg olvasok, pl. itt az oldalon is, hogy kollégiumban csak "elzüllenek" az emberek, folyamatosan megy a drog meg a pia, hangoskodás, nem lehet rendesen tanulni, leromlanak a jegyek (pedig én mindig jó tanuló voltam). Igaz ez? Koleszban tényleg ilyen durva dolgok vannak? Vagy ez csak néhány hely és a legtöbb azért normális? (Azért jókat is olvasok, hogy örök barátságokat lehet kötni, megtanulod hogyan viseld el mások idegesítő szokásait, ami majd jól jön később a munkahelyen, meg együtt könnyebben megy a tanulás, stb.)

Mi a véleményetek? Írjatok légyszi valamit, ha hasonló helyzetben voltatok/vagytok! Köszi.

19/L