Elegem van mindenből, az életem kezd teljesen tönkre menni. Mi lesz most velem!? Milyen folyamatok játszódnak le bennem?

Az egyik volt barátom így fogalmazott... "mintha kezdenél átalakulni valami mássá ,valami szörnyűvé" ekkor eléggé le blokkoltam és csak annyit mondtam hogy : "ja persze, nem vagyok őrűlt,de jó hogy már te is ezt gondolod rólam.." aztán ott hagytam másnap meg suliban csupa x@rsággal akarta tőmni az agyamat... Azt mondta hogy valami féle elmezavarban szenvedek...persze, nem eme szavakkal magyarázta de letudtam szűrni hogy mit is gondol rólam... De kezdjük is!

Lenne nékem egy kérdésem melynek válaszaira lennék kiváncsi! Szeretintetek mi van. velem?! Talán igaza van a volt barátomnak? Elegem van mindenből és mindenkiből az emberek az ellenségeimmé váltak...persze, eme "emberek" topicba tartoznak a régi és új oszi társak,a tanárok,és persze azok az én édes kis cukika szüleim! Most hogy az elmúlt hónapokban vagdosni kezdtem a karomat( depresszió,a család,a suli és az idegesítő emberek miatt) persze dugdosni kezdtem a karomat... Amikor egy igen kellemetlen napom volt , hát persze hogy akkor látta meg az a buta apám a karomat... Jöttek hát a szavak melyetől igenám bepipultam... Azóta tartanak a szüleim és persze a suli is egy őrűlt pszichopatának... Nem olyan régen mondtam egy ún. Baklövést... Amikor pár csaj mondta nekem hogy a nagyobbakból álló fodrász csoport olyan szavakkal illetek engem kissé köhöm, ún. "Kihívó" ruhatárom miatt akkor igen idegessé váltam... a folyosó közepén szakadt el a cérna! Káromkodtam és elkezdtem mindenki előtt ököllel ütni a falat... Mikor abba hagytam mindenki csak bámúlt... Nem értettem miért!... Ideges voltam , mert kinemállhatom ha rólam valamilyen "cuki" beszólással illetnek! Na mindegy a lényeg hogy ekkor valami olyasmi jött ki a számon hogy : A k. Élet vinné el ezt a kib. csűrhét!! ( bizonytalankodva írom le e mondatocskát :/) fel fogom őket darabolni a láncfűrésszel... De hogy még jobban borzolgassam a kedélyemet! Mélyebbre buknék lelkem sötét tengerében... Kezdjük is a kisgyermek azaz óvis koromtól...

Sosem szerettem az óvodát. Mindig egyedűl kellet magamban játszanom! Nem voltam nyitott, beszédes személyiség... Már ekkor is voltak kemény dühkitöréseim (Egyszer apÁm mesélte hogy még nagyon ,nagyon régen erősen bele haraptam nagymamám karjába mert épp híztiztem és nem akartam hogy bárki fel.vegyen...) is... Igazi fűrdős k. Ként viselkedtem xd mer' mindig csak híztiztem...(ha bár ez az ún. Hiztizés ösztöne igen él még bennem...) Az általános iskola maga volt a pokol! (Oh...én balga!mit is írok én!? Annál még a pokol is szebb!!) Mindenki kerűlt,csúfolt, bántott... Én meg csak zártam lelkem sötét kamrájába a düht és a Mások iránti testi erőszak ki elégíthetetlen vágyait égészen máig is... De hát ez normális nem? Szóval egy szép de uncsi nap mikor még 6. Os voltam , mobilommal a kezemben sétáltam a folyosón és véletlenűl neki mentem egy nagyobb srácnak aki ettől bepipúlt és olyan erővel lökött fel hogy a bal lábamra támaszgodva vettem észre hogy már a földön fekszek egy kicsitsem előnyös kitekeredett térddel...mindenki csak körbe állt és bámúlt az a debil drabális cigány kölyök meg még röhögve ott áll... Az egyik haverja megkérdi mi bajom. én meg igen udvariasan szóltam vissza neki hogy k.ra nincs rendben!.. Azon a 2 vagy 3 hónapban csak fájdalmas kínhalála járt az eszemben...Sírtam az ágyon ahányszor eszembe jutott ő.... De szeretném szenvedni látni...mindig ezt mondtam magamban... Később mikor át kerűltem egy új suliba azt hittem hogyitt nem fognak bántani.... De sajnos mint mindig is, csalódnom kellet az istenben... ezért is lettem Sátán hívője... Csak mert régebben sokat imádkoztam istenhez mert szerette. Volna ha megvéd engem és segít át vészelni a dolgokat...a megalázásokat... De nem segített rajtam amiőta megnőttem azóta érdekelnek a sötét ,gonosz dolgok. A halál meg ilyesmi rossz vagy tiltott dolog...No meg az állandó hazudozás... Azt szeretem... Érdekelnek még a Sátánizmussal kapcsolatos dolgok, az emberi természet, a különböző gyilkosságokról szóló történetek meg a rémtörténetek melyek kül. kategóriáit olvasgatom megannyiszor , imádom a horror filmeket ( kedvenceim a Slasher horrorok de a zombie, misztikus vagy egyéb témájúakat sem vetem meg...) ezen kívűl imádok rajzolni... Csak az a baj hogy a rajzok nem igen tetszenek másoknak... Mert a témája a horror a vér, s a gyilkosok...(filmbéliek vagy saját kitaláltak) De térjünk vissza az előző témára ugyebár! ;) Most hogy középsulis vagyok igen rossz lett a helyzetem... Egyre erősödött az emberek elleni utálatom, néha úgy érzem valaki űldöz engem! Mikor rajzolok folyton van hogy hangokat hallok a fülesen keresztűl és olyankor mindig kiakadok amiatt hogy mindig hátra kel néznem!! Egyre többet gondolok az öngyílkosságra is... Meg arra hogy újra vagdossam a kezemet azért mert attól boldog leszek és legalább ezzel letudom tökéletesen vezetni a dühömet! :) :/ csak hát... Már nem tehetem meg mert ha újból megteszem anyáék tuti valami pszichiátriai kezelésre visznek vagy valami ilyesmi....:( mindig mondom mindenki nek hogy nem vagyok őrűlt de senki nem hiszi el! Utálok élni és utálok minden embert! Mert tudom hogy milyen szemetek velem! Mellesleg a családom is élvezi ha baszogathat, nem érdeklem őket, utálnak engem, sőt! Mindenki utál! Mindenki csak bánt mert más vagyok.... Csendes visszahúzódó, félénk , sőt az osztályom is olyan hogy a többi lány le néz mert én rockot hallgatok , mert meg más dolgok érdekelnek... A tanulás sem meg jól ... Tele vagyok egyesekkel mert egyszerűen olyan depressziós vagyok és hulla fáradt ( mert már vagy 4 napja egy szemhunyásnyit sem aludtam) és ezért nem tudok tanulni mert elalszok...Érzem hogy egyre jobban gyengébb leszek... Már annyira elegem van az életből hogy megvalósítottam egy saját világot egy saját karakterrel... Minden este mikor már az ágyamban fekszek jár az agyam vagyis bekerülök egy olyan világba ahol egy magányos 20 éves pszichopata nőként képzelem el magam.... Ez a vagyis én karakter sokféle horror film szereplőivel találkozok és élem a történetem... Itt egy kép róla ha érdekel valakit katt rá: [link] .

Emlékszem hogy régebben volt képzeletbeli barátom...kb 9 éves koromtól egészen 12 éves koromig volt...Úgy hívták hogy Mumus (eh milyen ironikus.xD ) Valamint kifelejtettem azt is hogy azóta a napóta amióta meghalt a legeslegjobbbarátom Cápi aki egyébként egy boxer kutya volt, sokkal több volt egy kutyánál! A családban engem szertett a legjobban s mindig igen sok időt voltam vele, szinte szétválaszthatatlan voltam tőle! Amióta anyáék elaltatták az orvossal egy betegség miatt még máig is olyan törést hagyott bennem hogy még ma is sírok ha rá gondolok. . :,,((

Na szóval kb ennyi lenne de aki tényleg tud segíteni nekem, már mint tanácsot tud adni vagy érdekli még párdolog rólam az legyenszíves írni privát levelet itt Gyk-n...

Azért remélem még nincs késő az elmémmel kapcsolatba...! :(

További szép estét!

15/ Lány.