Szerintetek ezek alapján "csodagyerek" vagyok? Kérlek olvassátok el, mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok!

Ez az írás felvázolja nagyjából szerintem, hogy milyen vagyok nagyjából. Érdekel a véleményetek.

17 éves fiú vagyok. A gond az, hogy valahogy nem találom a helyem a világban. Nem érzem magam emberek közé valónak. Kik vagyunk mi? Miért háborúzunk egyáltalán? Ha két nép találkozik, miért kell harcolni, miért nem tudják egy kézfogással elintézni? Ott vannak a Közel-Keleti harcok. Minek háborúznak? Országhatárokért? Az országhatár az én fogalmaim szerint egyenlő a sivatagba húzott vonallal. Rendben van, hogy kiharcolták, de egyáltalán milyen jogon osztjuk fel a Földet? Minden a természeté, nem? Tudom, hogy ezért fejlődtünk idáig, de jó-e ez vajon? Nem tudtunk volna egy minden szinten igazságos társadalmat kialakítani valami olyan módon, ami mindenkinek jó, olyan hatékony rendszerben, mint maga a természet?

Milyen jogon éljük fel a bolygót? Miért ölünk meg több millió csirkét azért, mert hat fajtársunk meghalt Thaiföldön? És akkor mi van? Képzeljétek már el, ha az állatok is így összefognának, államokat építenének, hol elnyomnának minket és minden vírusra (vagyis természetes tisztításra) ellenszert fejlesztenének ki, hogy véletlenül se haljon meg egy sem! Jól néznénk ki! Márpedig mi ezt csináljuk. Nincs kiválasztódás.

Középsulis vagyok. Két bajom van: az egyik, hogy az életünk tanulásra egy nagyon fogékony szakaszában teletömjük az agyunkat olyan baromságokkal, amiről valójában mindneki tudja, hogy sosem fogjuk használni. Azt megtanuljuk, hogy néz ki a szinuszgörbe, de azt nem, hogy mit kell csinálni, ha egy ember óra közepén összeesik. Minden kémiai képletet megtanulunk, de az emberi testbeszédet nem tanuljuk meg. Vagy azt, hogy hogyan kell túlélni egy balesetet mondjuk egy erdő közepén. Vagy hogy hogyan osszuk be hatékonyan a pénzt.

A másik: suliba járok és közben bármerre nézek, idióta, félrenevelt barmokat, rózsaszín pólós nyáladzó, hajukat vasaló és lábukat szőrtelenítő b_zikat látok, és idegesítő, egomániás, a testi vonzerejükbe beleőrült, hosszú műkörmös és minden mondatot az "ennyi" szóval befejező, állandóan pofákat vágó és cinikus lányokat, akik a fentebb említett típusú fiúkért vannak oda. Az idegesít leginkább, hogy én minden ilyenen elgondolkodok és megfontoltan élek, azok a barmok meg semmin nem gondolkodnak és mindent megkapnak. Most komolyan, mit kaphat egy normális lány ilyen diszkópatkány hülyéktől? Én, aki szerintem átlagon felüli intelligenciával rendelkezem és normálisan gondolkodom, persze eséytelenül indulok ezekkel a "divatos" s*ggfejekkel szemben. Divatos. Ezen is gondolkodtam már egy sort. Mi az, hogy divat? Nézzük kívülről: milliós (vagy inkább milliárdos) összegeket költünk arra, hogy adott korstílusnak megfelelő ruhadarabokat és ékszereket fejlesszünk ki. És mi a fenéért? Később úgyis eldobjuk őket, mert "kiment a "divatból"" Na tessék! Mindkét fogalmat csak mi találtuk ki, nem?? . Idegesít, hogy a sok hülye bele se gondol, csak büszke rá, hogy ő "menő" cuccokat hord, de nem is gondol bele, mit jelent az, hogy menő, kinek akar megfelelni, és, hogy az ízlését és így a lelki világát is mennyire manipulálja a média. Úgyis az lesz a "divatos", amit az amerikai divatipar annak akar bemutatni. Aztán vesznek pár "sztárt" -vagyis pár kiválasztott agyonsminkelt színészt, akihez valójában semmi közünk de mindegy- és ráaggatják, aztán már mindenki olyat akar. Én meg röhögök ezen, de csak magamban.

Ami tényleg idegesít az az, amit már írtam, hogy tényleg más nem gondolkodik el ilyeneken, csak él mint a dudva, mint egy állat, észre sem véve, h csak a környezete és a neveltetése manipulálja- és engem röhögnek ki, mert "máshogy élek". Mert mindenen elgondolkozok, és nem tartok be dolgokat. Mert nem fogadok el olyan elvont fogalmakat, mint a "divat". Most akkor legyek hülye, és ne gondolkozzak semmin és hagyjam, hogy megvezessenek, ahhoz hogy elfogadjanak? De tényleg. Engem normálisnak neveltek, csak az a baj, hogy nem látom, hogy belátható idő alatt kapnék valami jutalmat azért, mert normálisan élek és gondolkodok.

Én nagyon okosnak tartom magam. De ugyanakkor talán őrült is vagyok. Iszonyú haragot tud belőlem kiváltani, az, amikor engem kinéznek a megszólalásaim miatt, vagy az öltözködésem vagy viselkedésem miatt. Engem, aki mindenen elgondolkodik, mindent átrág, mindent megkérdőjelez és mindent kívülről néz. És olyan emberek, akiknek meg gőzük nincs semmiről, csak elfogadnak mindent úgy ahogy van. Nem tudom, meddig bírok még így gondolkodni. Néha jobban szeretnék átlaggyerek lenni. Egyszerűen nem tudok így hatásosan beilleszkedni, mert annyira máshogy gondolkozom és azt hiszem, valahol lenézek mindenkit, aki nem gondolkodik el dolgokon. Tudom, hogy nem szabadna, de iszonyúan dühít, hogy egyedül maradok az elveimmel. Nagyon sok mindent tudok (lexikálisan is),de ebben a világban ez nem elég, itt a hülyék hamarabb lesznek népszerűek. Valami olyasmit várok, hogy valaki felfedezzen, rájöjjön, hogy mennyi mindent tudok, tiszteljen ezért, hogy egy legyen egy lány, aki szeret és becsül ezért, aki engem választ egy divatmajom helyett, és hogy felfedezzenek. Mert szerintem nem vagyok teljesen mindennapi.

Szerintetek túlbecsülöm magamat? Lazítanom kéne az elveimen? Vagy hogyan mutassam meg a világnak magam?