Ezek után hálásnak kellene lennem, hogy élek, és végre szeretnem kellene magamat? Miért jött hirtelen ez a betegség? 21/L

5 hónapja váratlanul pontosan munkába állásom előtt egy nappal kórházba kerültem trombózissal, embóliával. Az állapotom súlyos volt, de kb. másfél hónap alatt sikerült teljesen felépülnöm. Az a furcsa, hogy én nem éreztem ennyire súlyos betegnek magam, azt hittem kivizsgálás után haza is jöhetek. Június óta, mivel akkor végeztem a szakmámmal, egyre jobban szorongtam, stresszeltem (persze eddig is ilyen voltam, de most jobban). Fogalmam sem volt mit fogok kezdeni magammal, úgy éreztem megálltam és nem tudom merre menjek.(tanuljak, dolgozzak?) Próbálkoztam az elhelyezkedéssel, de nem sikerült, így már egyre kevésbé akartam dolgozni, valahogy belenyugodtam mindenbe.Végül novemberben a munkaügyi által kaptam egy telefonos állást kórházba, igaz határozott idejű, de nagyon örültem, hogy lesz pénzem, csinálok legalább valamit, és nem itthon ülök.Végül hirtelen közbeszólt a betegség. Igaz nagyon szorongtam idegeskedtem a munka miatt, lehet ez is közrejátszott, nem tudom. De én mindig félek az új helyzetektől, feladatoktól. Mielőtt még nem kaptam meg ezt az állást egy sráctól is még rosszabb hangulatba kerültem. Aztán mikor megtudta hogy kórházba kerültem váratlanul meglátogatott. Több mint egy éve már hogy felfigyelt rám és elkezdtünk beszélgetni, de aztán én visszautasítottam, mert féltem, ő megpróbált továbblépni, de nem sikerült. Azóta rendeződött minden, összejöttünk. Lehet ez a betegség kellett hozzá, vagy nem tudom. Most viszont nincs munkám, és néha nagyon bánom hogy ez a betegség elvette tőlem azt a lehetőséget. Úgy érzem ugyanoda kerültem ahol a betegségem előtt voltam. Tudom hálásnak kellene lennem hogy felépültem, meg összehozott a sors ezzel a sráccal, át kellene értékelnem az életemet, sokkal pozitívabbnak, vidámabbnak, magabiztosnak, boldognak lenni, de én ugyanaz a döntésképtelen, zárkózott lány maradtam és nem érzem hogy megváltoztatott volna ez a betegség. Pedig tudom, hogy ez egy pofon volt az élettől, hogy végre higgyem el, hogy én is értékes vagyok, és legyen önbizalmam. Vagy lehet meg akart menteni a sors attól a munkától, mert nem is nekem való lett volna, vagy ott történt volna valami rossz. Hogyan jöjjek rá, hogy mit kellene csinálnom az életben? Milyen munka illene hozzám? Egyáltalán merre induljak, így a felépülésem után?