Bántom magamat. Miért akarom, hogy az emberek rólam beszéljenek?

(bocs ha rossz kategóriába írtam, de igazából nem tudtam, hogy hova kéne ezt)

Régen teljes mértékben elítéltem, ha valaki önmagát bántotta, ez még most is így van, de újabban rengeteg problémám van, ez is egy a sok közül, amivel nem igazán bírok el. Az első számú problémám, hogy gyilkosságokról fantáziálok, és néha csak úgy tudom levezetni a dühömet, ha teljes erőmből ütöm a falat. Eddig még nem bántottam sokszor magamat, de érzem, hogy ennek már súlya van. Azért bántom magamat, hogy figyeljenek rám. Pengével vagdostam az oldalamat, hosszában felvágtam az alkaromat, kék-zöld foltosra vertem magamat, a fejemet vertem a falba és a kezemről lefejtettem a legfelső bőrréteget. Hogy miért? Azért, mert jó érzés, hogy az emberek kérdezgetik, hogy mi történt. Nem tudom, hogy minek, de azt akarom, hogy rólam beszéljenek, hogy én legyek a téma, hogy azt kérdezgessék, hogy mit csináltam és hogy jól vagyok-e. Másokat akarok bántani, megverni, megkínozni, megölni, de mivel ez nem lehetséges, így saját magamat kezdtem el bántani. A hajamat téptem, mikor megint kezdtem az erőszakos fantáziálást, de nem segített, aztán annyira ütöttem a falat, hogy tiszta vér és seb lett az öklöm, iszonyatosan feldagadt, azt hittem, hogy el is törtem a kezemet, sokáig tartott mire nyomtalanul eltűntek róla a sebek, de még mindig pirosabb, mint a másik kezem. Ha valaki tud tanácsot adni, vagy segíteni, hogy miért vagyok ilyen, miért csinálom ezt, azt írjon.

15/lány