Ez milyen tünet? (szorongás, komplexus)

Megpróbálom összefüggően és érthetően leírni.

36 éves vagyok (F). Munkahelyet szeretnék váltani. Azt vettem észre, hogy félek új közösségbe menni. Úgy kezdődött, hogy egy barátom szólt, hogy egy üzleti partnerénél van munkalehetőség, ha érdekel, jelentkezzek. (hivatkozzak rá nyugodtan)

Első pillanatban megörültem neki, de jelentkezni már nem mertem.

Ekkor még megmagyaráztam magamnak, hogy biztos, nem is akarom annyira azt a munkát.

Utána nézegettem a hirdetéseket, és megtetszett egy-két állás. Írtam pár sort e-mailben, becsatoltam az önéletrajzomat, és egyszerűen nem tudtam rányomni a küldésre. Kitöröltem.

Jobban belegondoltam, és kb. 10 éve olyan munká(ka)t végzek, ami nem igényel közvetlen (emberi kapcsolatot). Ráadásul a baráti köröm is évről-évre szűkül.

Szeretem az embereket (nem csak elfogadom őket, hanem szeretem őket. Ezt csak azért hangsúlyozom, hogy nem vagyok mizantróp vagy ilyesmi) csak valamiféle mittudoménmi folytán kerülöm őket. Inkább valami önértékelési gubanc.

Pl. Ha egy ismerős jön messziről, behúzódom egy kapualjba, amíg el nem megy. Vagy, ha elkerülhetetlen a találkozás, akkor a mobilomat a fülemhez teszem, és akkor már csak intünk egymásnak.

Viszont, ha mégis beszélgetésre kerül a sor, egész jól elbeszélgetek az emberekkel, (udvariasnak és értelmesnek tartom magam) amit élveznek, és a legmeglepőbb, hogy számomra is élvezetes. Persze,legközelebb megint elkerülöm őket,ha lehet.

Feltételezem, hogy egy állásinterjún is teljesen átlagosan, normálisan viselkednék (tisztelettudó és azt megadó ember vagyok), mégis a kínok kínja lenne rávennem magam, hogy elmenjek.

Valakinek van ötlete, mi lehet ez?

Vagy ez még nem kóros? (természetesnek azért furcsa lenne nevezni)

Bármilyen véleményt, gondolatot, megoldást szívesen olvasnék ezzel kapcsolatosat.

Köszönöm előre is.