Mitől nő egy nő? (Fellelhető a kérdés Csernus könyvében. ) Önök szerint mitől nő egy nő?

Meg tud állni a saját lábán:ez nem a nő leírása,ez az érett ember tulajdonsága.

önmagunk elfogadása szintén nem a nemek-hez köthető,egészséges lelkű emberek tulajdonsága.

tud szeretni,ez nem csak női vonás,sőt nem csak emberi,minden állat képe rá.

Ezt nem lehet igazán jól megválaszolni,a nő azért nő mert annak született,női (képességekkel)oldalról támogathatja magát és az embertársait,de ezekre rakódik rá a társadalmi elvárás,egyéb lelki sérülések.Ember legyen a talpán aki kihámozza mi is jellemzi igazán a nőt,főleg hogy sok fajta embertípus létezik.

Weöres Sándor válasza:

A KÉT NEM

A nő: tetőtől talpig élet.

A férfi: nagyképű kisértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,

úgy, amint két-kézzel megfoghatod;

a férfié: minderről egy csomó

kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi -- akár bölcs, vagy csizmavarga --

a világot dolgokká széthabarja

s míg zúg körötte az egy-örök áram,

címkék közt jár, mint egy patikában.

Hiába száll be földet és eget,

mindég a semmiségen át üget,

mert hol egység van, részeket teremt,

és névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,

alkot s rombol, de igazán nem él

s csak akkor él -- vagy tán csak élni látszik --

ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, eleven,

csak az aprózó észnek idegen.

A tétlen vizsgálótól összefagy;

mozogj és mozgasd s már királya vagy:

ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,

oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,

minden hajlása életet lehel,

mint menny a záport, bőven osztogatva;

de hogyha bárki kétkedőn fogadja,

tovább-libeg s a legény vérig-sértve

letottyan címkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese

úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;

mindent, mit párja bölcsességbe ránt,

ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség,

bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;

és végső, királynői díszruhája

a meztelenség.

Szerintem ezt az tundja megválaszolni alegjobban aki nőnek érzi magát, de mégsem született annak. Ez pedig tömören az, hogy NŐNEK ÉRZI MAGÁT, akármit is értsen ez alatt.

Nem hinném, hogy fizikai tulajdonságokon múlna, vagy pedig olyan skilleken amiket meg lehet tanulni, aztán vagy jó benne az ember, vagy nem (sütés-főzés, önelfogadás, kerékcsere).

"nem könnyű préda, meghagyja a férfiaknak az ősi vadászösztönt."

1, ez az erkölcsi kategória csak az amero-európai kultúrkörben értelmezhető, de nők élnek sokféle más kultúrkörben, más normák között. Azt, hogy egyébknt mennyire vérlázitóan problémás a gondolat, ne boncolgassuk.

2, az ősi vadászösztön toposza szintén helyi édekű találmány, ahány ház, annyi dinamika.

3, vagy másnak aki után érdeklődik, ugye-ugye?

"Tud szeretni, de nem függ valakitől csak azért, hogy szeressék."

Aki erre nem képes, az szociopata.

Hát ez elég ledegradálóan hangzik, nem? :D

Nekem bizony vannak kisebb-nagyobb önértékelési problémáim, leblokkolok néha a gyakorlati tennivalók előtt, és van hogy odakozmálom a vacsit a tűzhelyen. De ez a személyiségem árnyoldala, ettől gondolom még nem vagyok reménytelenül elásva, hogy nő lehessek...

Viszont eszembe jutott, amit még anno anyukám mondott mikor kicsi voltam: ahhoz, hogy egy lány nővé váljon, egy igazi férfira van szüksége.

Én ezt egy nagyon szép gondolatnak tartom. Lehet, hogy valaki a mindennapokban csetlik-botlik, bénázik, szerencsétlenkedik, lehet hogy nem modell-cicababa, de ha egy férfi ránéz, automatikusan nőként tekint rá és akként kezeli. Egy kisugárzás, ami a társadalom tükrében válik teljessé. ^^

22/L