Aki önbizalom hiányos volt, hogyan jött ki ebből az állapotból?

Először arra jöttem rá, hogy nem attól leszek valaki, hogy van valakim. Aztán sok-sok önismereti könyvet olvastam. Rájöttem, hogy egy vagyok a sok közül, de megismételhetetlen. Közben jónéhány barátra találtam - a beszélgetés fontos (ezt korábban nem tartottam fontosnak).

Aztán igyekeztem mindenről véleményt alkotni - először csak magamnak, később el is mondtam. Ez azért volt jó, mert így el kellett gondolkodnom dolgokon, körüljárni, jól megrágni, soha nem ítélkeztem elhamarkodottan, hanem alaposan végig gondoltam. És végig arra figyeltem, hogy ne azt gondoljam, amit mások elvárnak, hanem amit tényleg érzek és a meggyőződésem. Nem megfelelni akartam. A felületességet kerültem, információkat gyűjtöttem, hogy valóban megalapozottak legyenek ezek a meggyőződéseim. Ma is így teszek. A saját számomra fontos, hogy miről mit gondolok. Tudom, hogy nem mindenki ért velem egyet, de ez így van rendjén. Tudom, hogy nem mindenkinek fontos, amit gondolok. Ezt is elfogadom. Így is maradt még mit helyre tennem az életemben :D

17 éves koromig én is ilyen voltam, de aztán kinőttem,nyomtalanul eltűnt és persze egy nagyon jó igaz barátom segítsége, hozzám viszonyulása megoldotta ezt a problémám.

Elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, minden jó és rossz tulajdonsággal együtt. Elfogadtam, hogy nem mindenkinek fontos a véleménye, mint ahogy az enyém se mindenkinek. Tudatosítottam magamban, hogy egyedi és megismételhetetlen vagyok, mint minden ember, de nem

kell a tömeg után menni.És azt, hogy nem kell és nem is lehet mindenkinek megfelelni.Önismereti könyveket olvastam, teszteket oldottam meg, hogy jobban megismerjem önmagam.

Egyre többször adtam magamat, és egyre jobban éreztem magam a bőrömben, gyakrabban kimozdultam itthonról. Mindenféle zenét hallgattam: rockostól latinig mindent. Azzal foglalkoztam, ami érdekelt: zene, tánc, kosárlabda, túrázás, net, az állataim... Mostanra megtanultam, hogy csak saját magam és szűkebb környezetem véleményére adjak, akik tényleg számítanak is nekem. De első helyen én állok és csak utána foglalkozom mások véleményével. Ez önzőségnek tűnhet/tűnik, de ennyire én is lehetek az. Az a lényeg, magadnak felelj meg és olyannal foglalkozz, amitől jól érzed magad és érdekel is.