Csak én vagyok ilyen, egyedül vagyok így ezzel?

17 éves fiú vagyok, és már egyre jobban szembesülök azzal, hogy a világban nincs még egy olyan ember aki hasonlóan gondolkodna, és próbálna úgy élni, hogy ne bántson meg másokat, úgy élni, hogy ne legyen rossz következménye a cselekedeteinek. Itt gondolok arra, hogy egy szimpla beszélgetésben nem flegmán odavágja a választ, hanem normálisan, úgy válaszol, hogy ne legyen rossz hatással arra az emberre akivel beszél. Vagy mondhatok egy másik, teljesen hétköznapi példát, beszélgetünk egy társaságban és az egyik ember mond egy olyan dolgot amihez nincs mit hozzászólni, mivel tudom, hogy, ha nem reagál rá senki akkor rosszul fogja érezni magát, ezért a társaságból csak én próbálkozok azzal, hogy rávágok valamit ami hirtelen eszembe jut, hogy ne legyen neki kínos. De nem csak ilyen piti dolgokról van szó, a családtagjaimat is egyre jobban kiismerem, hogy milyen önzőek, és maguknak valóak, tudom, belül minden ember önző kicsit, de akkor is, addig lehet önző valaki amíg nem lesz másnak hátránya belőle.(mondjuk ez ritka) Rám tör a magány, ha erre gondolok, hogy még nem találkoztam olyan emberrel, aki ugyan ilyen lenne..miért? Van még rajtam kívül ilyen ember? Nem vagyok én valami szent, benne vagyok én is a hülyeségekben, szoktam néha inni a haverokkal, de csak a jókedv miatt, és vannak nekem is rossz napjaim, amikor nem jó pofizok szinte senkivel, de nem sértem meg őket, és nem töröm le a kedvüket emiatt. Nem vagyok álszent sem, csak próbálok jóember lenni, mégis én velem csesz ki az élet jó pár területen. Van még ilyen ember rajtam kívül, vagy jóembernek lenni már nem divat?