Üzenetet küldött az agyam álmomban, hogy jobb lesz ha változtatok? Érthetőbben Lent.

Szóval nagyon ilyen kis hideg vagyok. Mindenkivel! Nem szeretem, ha hozzám bújnak, vagy akár csak megölelnek!

A szüleimtől sem viselem el..

Meg van egy kis fogyatékosságom, félek a férfiaktól úgymond, és ha hozzám érnek akár csak egy ujjal is rögtön össze húzom magam, megfeszül a testem, tisztára pánikba esek.. Így a barátaim sem szoktak annyira "fogdosni".. De van amikor rám jön az 5 perc és végig ölelgetek mindenkit, mert tudom nekik nagyon rosszul esik az én hidegségem evvel talán néha ki tudom őket engesztelni..

Változtatni akarom magamon, hogy ne legyek ennyire bunkó másokkal szembe.. És sajnos ma olyat álmodtam, amiről reméltem, hogy sosem fog bekövetkezni.

Egyik volt barátom, akit nagyon szerettem (De nem tudtam neki kimutatni) leült mellém a földre, mivel én a földön feküdtem.. (valami buli féleség volt és én kimentem az utcára szellőztetni az agyam) Szóval leült és azt mondta: "Van, aki soha sem fog tudni szeretni...El kell fogadni!" És eltűnt.

Ma első órán még sírtam is, pedig nem akartam, csak szabad foglalkozás volt és csak erre az álomra tudtam gondolni.. Az agyam azt üzeni, hogy hagyjak fel a próbálkozásokkal én örökre egy ilyen szemétláda leszek?

Vagy épp ez az, hogy kezdjek el nagyon igyekezni megváltozni??

De egyáltalán mit csináljak, hogy változzak ilyen téren??