Szerintetek mi a problémám? Miért nem tudok normálisan élni?

A véleményem az , hogy vagy te magad, vagy a környezeted a probléma

Változásra van szükséged ami felpezsdít, ami kímozditt a megszokott kerékvágásból

Hát, én se tudok normálisan élni. Ha a normális azt jelenti, hogy vannak ú.n. 'barátai' az embernek, ha a normális típus gigászi önérzettel fejeli le a tükörképét is, ha olyan mókusról van szó aki szertelenül eljár szórakozóhelyekre, kocsmákba, piál, dohányzik, esetleg drogozik is, felejtve éli napjait egy kábulatban, trécsel, pöfékel, trágárkodik, a szüleit pumpolja...akkor inkább nem kellenek az életembe. Egyszerűen elvannak, mint a befőtt...Én komolyan átmegyek az utca másik oldalára is néha, ill. kerülőutakon megyek hogyha egy olyan brigád jön velem szembe. Ha köztük kell menni akkor inkább lemaradok a tömegből és megyek leghátul. Még látni sem akarom őket, hallani se.

Tűrhető embert nehéz találni a fiatalok közt. Biztos van értelmes még, de én nem keresem senki társaságát, rendszerint más talál rám, ha egyáltalán rám talál akárki (nagyon ritkán), nem szokásom a kezdeményezés. A kihátrálásod lehet azért van, mert csalódásokon mehettél keresztül, illetve már előre tartasz a hűtlenségtől, bár minden emberi kapcsolatban ott rejlik ennek a veszélye, a cserbenhagyásé, főleg a váltságos pillanatokban, amikor támogatásra lenne szükséged. Emberi kapcsolat? Jó, erről is volt vita, mikor még irodalmi körbe jártam, hogy ez szinte mindig érdekből születik, tehát én elvárok valamit tőled, te meg ezt igényled tőlem, s így tovább...

Ezek az érdekbarátságok, amiket önző szándék vezérel, de mégis lehet olyan is, hogy semmit sem várunk el egymástól, egyszerűen csak barátok akarunk lenni/maradni, és adni akarunk egy szeletet a szeretetünkből, s nem várunk el semmit cserébe, sőt maga ez a szeretet adása - hogy megoszthatunk valamit - okoz nekünk igazi örömöt. Ez az igazi barátság ismertetőjele, hogy önzetlen és örök (addig amíg valamelyik fél fel nem bontja a szerződést vagy fűbe nem harap), de ezzel együtt ritka mint a fehér holló, ugyanis ez az egyik legnehezebb emberi megpróbáltatás, amin könnyű elbukni. Ilyen jó barátja az embernek olyan..1-2 lehet (a család, rokonok ide nem számítanak bele), aki kitart mellette és segíti, ugyanis minél több emberi kapcsolata van valakinek, annál felszínesebb az ismeretség, annál könnyebben bomlik szét.

Az öngyilkosságra tevődő gondolatok helyett inkább légy kreatív és csinálj valami...hasznosabbat. Én pl. a sebzettségemben verseket írtam. Töltsd hasznossal az időt, és ne merülj el túl sokáig a bánatban, önsajnálkozásban.

A legtöbb fiatal az én generációmban nem hinném, hogy a régi írók és költők művein vagy azok elemzéseit olvasva nőtt volna fel, meg hogy általánosságban fogékonyak lennének a tudományra és a művelődésre, a tanulásra. Azaz nemcsak eljárnak a rohadt suliba mert ez az elvárás, hanem komoly érdeklődést, nyitottságot is tanúsítanak. Csak elcseszik az éveiket a sok ökörködéssel, és közben nem fejlődnek sokat. Megmaradnak egy pajkos, rossz, neveletlen, kiforratlan kamasz szintjén, aki lobbanékony, hisztis, haragtartó, nagyszájú, hazudozó, felelőtlen, megbízhatatlan, követelőző, taposógép lesz...Ennyi. Én így látom őket feketében, a viselkedésük, magatartásuk alapján.

Már az kimagasló, hogyha odafigyelsz és bejársz órára (késés nélkül), ahogy ezt az egyik tanárom mondta múltkor, hogy rendesebb osztály vagyunk a többiekhez képest ebből a szempontból. :}