Érzelmi analfabéta vagyok?

Üdv,

17 éves srác vagyok,

Egy hatalmas gondom, hogy nem igazán tudom megkülönböztetni az érzéseimet illetve az érzelmeimet...

Korábban, egy-két éve még úgy ahogy meg tudtam...

azóta történt egy-két dolog amik ahoz vezettek, hogy bármit érzek, nem mondom el, bármit gondolok, nem mondom ki, csak elfolytok mindent...

mindenkinek olyan arcot mutatok, amit épp kell...

viszont attóól tartok, hogy emiatt teljesen elvesztettem az emocionális 'énemet'

nem tudom mikor mit érzek...

ezt példákkal illusztrálnám:

Ha egy lány kedvesen szól hozzám, hajlamos vagyok beleszeretni.Teszem azt egy osztálytársam, akivel most beszélek először köszönt, kedvesen mosolygott és meg kérdezte mizu? Elöntött egy érzés, és ezt eléggé furának tartotam...

pláne, hogy ő aznap a 2. ilyen lány volt...

vagy

Villamoson szoktam látni egy lányt, aki mindíg mosolyog,

nem tudom ki ő, hogy hívják, hány éves, MI ő egyeltalán... de ha épp felém mosolyog megint összezavarodok.

Van egy legjobb barátom, akit megtanultam 'nem szeretni' ilyen módon, de néha annyira szomorú leszek, hogy kikunyerálok tőle egy ölelést (ő lány)

valamint elég gyakran a semmi miatt lessz semleges hangulatom.Van, hogy meditálok kicsit, akkor képes vagyok boldogságot előidézni magamban, de ez más történet, lényeg, hogy ehez hasonló semleges érzés fog el...

hogy egy darabig semmi sem érdekel, senki, nem fáj semmi, nem nyom semmi, nem kell semmi és senki... és egyszerűen nem értem akkor mi van... csak egy szorongás fog el, hogy most mégis mi van? mi vagyok?

Ez mi lehet? ezellen mit lehet tenni???

Bizonyos ismerősöm szerint Ashberger (bocsánat, ha elírtam) szindróma... pszichológushoz nem igen akarok elmenni, mivel egyrészt nincs rá keretem, másrészt időm,

illetve a fent leírtak miatt nem igen adnék ki magamból lényegeset neki... nem bízom a saját anyámban sem ><