Hogyan dolgozzam ezt fel? Amiben eddig hittem, felborult. Nem tudom elengedni az eddigi hitemet.

Mindig is tanulásmániás voltam, ehhez hozzájött az is, hogy nehezen tanulok. Nekem nincs olyan, hogy ebben jó vagyok, elég figyelnem órán, egyszer elolvasni és ötös. Amit szerettem, abból az ötösért, amit nem, abból a négyesért küzdöttem. Szóval egy sokat tanuló szürke egér voltam.

A munkára úgy tekintettem, mint egy hivatásra, amivel segítesz az embereken vagy egy problémán (és így áttételesen megintcsak az embereken). Sose értettem azt, aki szükséges rosszként tekint a munkára, ami csupán a pénzért van.

Sok dolog érdekelt. Úgy voltam vele, hogy egyszer majd valamelyikről tanulni szeretnék, és később dolgozni benne, egy csapat részeként hozzátenni valamihez. Egyszer majd valamelyik érdeklődésem nem hobbi marad, hanem a munkám.

Szóval a szokásos fiatalkori világmegváltó vágyak éltek bennem, de talán az erősebb kategóriából. Többek között azért, mert mindig küzdöttem, ezért is írtam le az első bekezdésben azt, amit...

Viszont dönteni sose tudtam. Így elég rossz szakra jöttem.

Alapvetően nem arról szól, amire gondoltam, így első évben ezért éltem át egy jó nagy csalódást. De már belenyugodtam, megbékéltem, sőt, kezd érdekelni.

Viszont teljesen piacképtelen, teljesen büfészak.

Más elvégezné ezt, minimális erőbefektetéssel, kettesekkel, elhelyezkedne bárhova, ahol nem nézik, milyen diploma és ennyi.

De én ezt nem tudom feldolgozni, nem tudom megemészteni, hogy ez vár rám... :'(