A pillanatnak élek, ez baj? Persze nem az önpusztító, meggondolatlan fajta vagyok, lesz ebből mégis gondom szerintetek?

Nem az a szétbulizós fajtára kell gondolni nálam,pontosan tudom mi az önpusztítás stb. Egyszerüen arról van szó hogy tudatosítom magamban mindíg,éppen milyen jó dolgot csinálok az adott pillanatban. Ez segít hogy a jelenben ragadjak. Én már nem dőlök be a "kösd fel a gatyádat,kemény év lesz fiam!" maszlagnak, tudom hogy ha így állok hozzá az is lenne,tapasztalat. Amióta így élek, sokkal jobbak a kapcsolataim, domináns lettem. Úgy érzem én irányítok,persze nem erőszakoskodok,szimplán csak tudom mit kell tennem a boldogságomért. Nem hagyom magam, pláne a negatív dolgoknak nem. Ez baj szerintetek? Úgy értem, nem lesz következménye hogy nagyot koppanok,stb? Teljesen jól érzem így magam, mintha egy plussz szemem lenne,ami a tömegeknek nincsen. Át jár a "pillanat ereje" sokszor. Jelen vagyok.