Nektek mi a legnagyobb félelmetek maga az életre nézve?

"Az egyetlen dolog amitől félnünk kell a félelem maga."

Nos, olyan dolgoktól nem igazán félek amik mindenkit utolérnek, annak bizonyos módjaitól igen, de mondjuk nem az a legnagyobb félelmem, hogy mondjuk megkínoznak mielőtt meghalok, tehát ez nem olyan igazi félelem, inkább csak kellemetlenség.

Két dologtól félek:

1. Attól, hogy megőrülök, vagy történik velem valami miatt kicsúszik a kezemből az irányítás. Tehát a pszichés dolgoktól amikkel képtelen lennék megbirkózni. Mivel ezt csak részlegesen befolyásolom én, de akkor is, nagyon rossz lenne pánikbetegnek, vagy skizofrénnek lenni.

2. Attól, hogy esetleg meleg leszek. Tudom nem túl empatikus félelem, nem sértésnek szánom, de nem tudnám elviselni, ha valahogy kialakulna ez a hajlam.

Azt hiszem, számomra maga az élet.

[link]

1. Félek, hogy a lány akit szeretek, sosem fog viszont szeretni.

2. A sok lelki fájdalom okán elkezdett romlani a szellemi egészségem. Ha így megy még sokáig, le fogok épülni.

Én az emberektől félek, és emiatt a sikertelenségtől, mert a belső vágyaim az emberi kapcsolatokon keresztül valósul meg. Így érzem jelenleg, ezért határoztam el, h sok új dolgot kipróbálok, ami engem is próbára tesz. Eddig sokat haladtam.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy hallgatok a belső motivációkra, nem fojtom el, mert tudom, hogy ha megtagadnám magam, az bizony fájna, és időbe tellene megbocsájtanom saját magamnak, legyen az egy sima "köszönöm", segítségnyújtás vagy esetleg egy beszólás.

Bár talán inkább a szorongás jellemző rám, nem is igazán a félelem. Még ismerkedem magammal.