Miért érzem azt, hogy jobb volna, ha nem is élnék?
Vannak jó dolgaim az életben, de nem tudok örülni neki, mert mulandó és félek, hogy elmúlik és nem lesz már többé.
Félek a jövőtől, és esélytelennek érzem magam ahhoz, hogy úgy éljek, ahogy szeretnék.
15 éves vagyok, így azt érzem, van még kb 3 évem, utána jön a vég, mert ami eddig volt, más lesz, viszont biztos, hogy rosszabb, mert én olyan ügyetlen vagyok, hogy csak a baj van velem mindenhol.
Szívem szerint már öngyilkos lennék, egyenlőre kiváráson vagyok, mert még van lehetőségem élni, de 3 év múlva úgyis végem lesz.
10/11
Igazából tehetségtelennek is nevezhetem magam, mert kiemelkedni nem tudok, bárhol megbújhatok, mert hiányom nem jelentene problémát, pótolható vagyok.
De hogy oldanám meg a világnézetem? És attól jobb lenne? A világ nem változna meg, csak legfeljebb a felfogásom. (eszembe jut egy idézet, amit hallottam nemrég: "Hasmenésre nem nyugtató kell.") és itt is kb ezt érzem.
Pszichológussal az a baj, van egy iskolapszichológus, de ő olyan furcsa személy, nem tudok vele nyíltan kommunikálni mert benne van az "iskola" szó, vagyis inkább iskolai dolgokról tudnék vele beszélni igazán, de az meg egy teljesen más történet.
10. vagyok...
Hát igen... azon már nem nagyon lehet segíteni... De fő a pozitív gondolkodás.
Mindenre van megoldás, csak meg kell találni a megfelelőt. De erre magának kell rájönnie az embernek, hisz csak ő tudja mi az igazi probléma, és hogy hogyan tudná megoldani azt.
A tudatlanság talán a legjobb módszer. "Nem látod a rosszat, nem hallod a rosszat, és nem mondod el a titkot." Mondjuk ezek közül rád, csak az első kettő vonatkozik. Ha kizárod a negatív tényezőket jobb lesz. Persze, azok tovább fognak tevékenykedni. De amiről nem tudsz, az nem fáj neked.
De ha nem akarod magad 5 éves szintre butítani, akkor a nézőpontváltás talán jobb. Ha máshogy nézel a dolgokra, akkor máshogy is éled meg azokat. Gondolok itt arra, hogy átlagosan az optimista gondolkodású emberekkel, több jó történik, mint a pesszimistákkal. Röviden, minden rossznak nézd meg és gondold át, hogy van-e jó oldala, ha van, csak azt vedd figyelembe. Mondjuk ez is elég gyáva módszer, de ha könnyebb, mint megoldani a problémát, akkor mindenféleképpen ajánlom. ^^
Pszichológushoz meg csak annyit mondanék, hogy ha egy ismert, talán megbízhatónak mondható személynek sem mondom el a problémámat, akkor miért tenném azt egy teljesen idegennek? Kérdem én, hol ebben a logika?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!