Ezt a levelet el kell olvasni? Összeroppantam

Tegnap összevesztünk a párommal és ő befordult aludni én pedig kimentem a konyhába és leírtam amit akkor gondoltam. "Egyszerűen kiborultam. Kiakadtam! Ennyi, nem bírom tovább. Próbálok mindenkinek megfelelni mindenki érzését kívánságát figyelembe venni de soha semmi viszonzást nem kapok. Ha barátkozni próbálok; nem megy mert nekem senki nem néz el semmit. Én nem lehetek hülye nekem nem lehet rossz napom, én mosolyogjak én mindenkinek feleljek meg. De hol vagyok én? Mindig mások fontosabbak, mindenki csak a saját búját-baját ossza meg velem. és közben én sokszor ott állok két tűz között nem tudom mi a jó vagy mi a helyes csak azt tudom hogy szétszednek az érzések, az erőfeszítések, amiket senki sem viszonoz. Ha én akarok valamit azt senki nem hallja meg, ha én vagyok szomorú senki nem kérdezi meg MI A BAJ? Mindenki csak a saját nyomorát akarja megosztani velem. Egyedül vagyok, magányos vagyok. Nincsen senkim a két gyerekemen kívül. Nincs más akiről azt érezném hogy Szeret! Aki minden érdek nélkül engem szeret. Aki támogatja az ötleteim, aki megölel, ha látja hogy rossz napom van. Senki nem törődik velem. Egyáltalán tudja valaki hogy ki vagyok én?" Mit gondoltok? Depressziós lennék? Mostanában rengeteget veszekszünk a párommal, pedig jól megvagyunk általában. Nem tudom mit akarok az élettől vagy hogy hova haladunk. Sok a gond, mert kevés a pénz, építkezünk de ahol most rokoni alapon lakunk onnan decemberre költözni kell. Eddig jó volt hogy itt lehettünk, de nem lesz kész a házunk mire költözni kell. Mehetünk albérletbe ami annyit jelent hogy még kevesebb lesz a pénzünk még később lesz kész a saját házunk. Folyton csak mások gondjait hallgatom. Én nem szoktam panaszkodni én egyszerűen nem tudok úgy kitárulkozni mint más hogy bárkinek elmondjam azt ami a szívemet nyomja. Már többször megfordult az is a fejemben hogy a páromat elhagyom. tőle sem érzem azt hogy szeret. Mondja, meg néha próbál kedveskedni de valami hiányzik. olyan mintha valami elromlott volna bennem. Mindig csak veszekszik azon hogy az öcsém sokat jár hozzánk, meg én mosom a ruháit mert anyámékra nem lehet számítani, alkoholisták és el sem látják a 16 éves öcsémet. Sokszor én adok enni neki mert van hogy napokig alig eszik valamit. De ezen is csak veszekszik velem a párom mert hogy van annak a gyereknek szülei mossanak meg főzzenek rá az anyjáék. nálunk szokott netezni mert otthon már azt is kikapcsolták nekik. De nem szokott csak napi max 1 órát itt lenni. Persze biztos hogy pont akkor mikor a párom hazajön és már ki van borulva hgoy ő jön haza és mit lát? hogy ő már megint itt ül gépezik, a ruháit szétdobálja (ezért szóltam már neki egy párszor) a cipőibe botlik meg a folyóson. dE a párom nem szól neki érte hanem engem baszogat hogy minek engedem idejönni meg alig várja hogy hazajöjjön a melóból és erre azt kell látnia hogy öcsém megint itt van. egyszerűen nem tudom hogy mit tegyek? Dobjam ki öcsémet és ne mossak rá meg ne adjak neki enni? Hát ezt nem tehetem meg! párom folyton ezen veszekszik velem. semmi boldogságom nincs csak a két gyerekem. Egész nap semmi bajom nincs jól elvagyok a gyerekekkel csinálom a dolgom ahogy kell, de aztán hazajön a párom és kész! mindennek vége! veszekszik velem. Mindemellett nem bízik meg bennem folyton azt hallgatom hgoy mondjam már el hogy kivel csaltam meg, holott soha nem csaltam meg de még okot sem adtam neki arra hogy ezt feltételezze rólam. Mert hogy ő félt hogy elveszít. De szépen mégsem bír velem beszélni. Folyton veszekszik én nem bírom már! Mi a fene van velem/velünk?