Miért van az, hogy ha nem csinálok semmit az a baj, ha valamit elkezdek, már baj?

Anyám ugyanilyen volt, én marha meg elhittem neki, hogy kevés vagyok (képes volt azon problémázni, hogy abból az egy tantárgyból "miért csak négyes", mikor az összes többi ötös volt). Soha semmi sem volt neki elég jó, de aztán rájöttem végül, hogy nem velem van a baj, de már lehet hogy késő. Köszi anyu :) Sztem te ne ess bele az én hibámba, nem vezet semmi jóra.

Hogy megértsd miért ilyen az anyukád, elmondom, hogy az én anyám miért olyan amilyen (remélem jól gondolom, hogy a tied is ilyesmi). Az ő kis fejében volt egy elképzelés arról, hogy milyennek szeretne engem. Nem konkrét dolgok, hanem egy általános elképzelés. Azt szerette volna, ha mások felnéznek rám, mert segítek nekik vagy mert "vezető" vagyok, vagy bármi ehez hasonló, a lényeg hogy társadalmilag elfogadott és megbecsült személy legyek, illemtudó legyek, mások szeressenek, ilyesmi. Ehelyett én különc voltam, a fentebb felsoroltak engem teljesen hidegen hagytak, ami az ilyen szülőknek rémálom, mert szerintük nem helyes. De ott rontotta el, de nagyon, hogy ahelyett, hogy örült volna, hogy nem átlagos a fia, folyton a véremet szívta hogy miért nem megyek le játszani mint a többi gyerek, miért nem csinálom ezt meg azt mint a többi gyerek, és mivel nem voltam még elég idős, ez olyan szépen agyonvágta az önbizalmamat, hogy még akkor se csinálhatta volna jobban, ha direkt ez a célja. A legrosszabb meg, hogy elvárta hogy ilyen meg olyan legyek, de soha semmit nem segített benne, sőt még csak nem is mondta hogy mit szeretne, mindig csak az elégedetlenség. Ez így úgy hangzik, mintha szörnyű szülő lenne, de emellett tudom, hogy a hibáim ellenére (legalábbis ő hibáknak véli) fiaként szeret, csak ezt persze akkor se mutatná ki, ha az élete múlna rajta. Talán a te anyukád nem ennyire nehéz eset, de lehet hogy mégis valami ilyesmi áll a háttérben.

Remélem segítettem.

Üdv a klubban. Nálam tök u.a. anyám eddig azért cseszegetett, hogy hagyjam már abba a ritmikus gimnasztikát (ugye, milyen kedves, amikor ő íratott be elsőben?! És csak azért zavarja, mert lusta egy évben kétszer megnézni a versenyem, mert kényelmetlenek a tornapadok!) Amikor mondom, hogy ok, abbahagyom, eljárok helyette edzőterembe bérlettel, amikor ráérek, és nem kell dolgozatra készülni, stb, akkor már nem is kel értem jönni kocsival késő este, erre azzal jön, hogy el fogok hízni, meg hogy valamit azért kéne csinálni... Köszike, ennyi.

Engem nemhogy bulizni nem enged el, hanem a barátaimhoz se, mert szerinte nem "megfelelőek"! Ha van valami, mondjuk csak úgy délután egy-két órát dumálnánk valamelyikünknél, ne adj isten, egy fagyit is elfogyasztanánk a cukiban a suli mellett, azt már nem, névsort akar arról, hogy ki lesz ott, hogy hány felnőtt van, hogy mit fogunk csinálni, hogy tanulunk-e ááá! És ha valaki olyan is jönne, aki neki nem tetszik, akkor az elengedésem esélye a nulláról mínuszba kerül. Részvétem, tudom, milyen az, amikor semmi sem jó. A tanulásról ne is beszéljünk, nevelőtestületi dicséretet kaptam év végén, erre mi a felállás? Miért lettem fizikából négyes?