Tapasztaltatok ti már ilyet magatokon, vagy csak én reagálom túl a dolgokat?

előző! köszönöm a választ, igazából már egy ideje én is ezt gyakorolom, tehát zenét hallgatok, igyekszem legyőzni a félelmeimet, önbizalmat növelni. Az igazság az, hogy katona (pontosabban honvéd, mert semmi pénzért nem szolgálnék usában, vagy franciaországban) szeretnék lenni, csak sokszor eltöprengek, hogy mi van, ha nem fogom bírni pszichológiailag a gyűrűdést, bár ott elvileg meg, pont, hogy nem is nagyon van időd gondolkozni ilyesmin, de többek között az adna értelmet az életemnek, mivel a legnagyobb kapaszkodó, amibe tudok fogódzkodni, az az, hogy az életemmel honfitársaimat szolgáljam, tehát, hogy valami fontos hazafias célt szolgáljak, csak félek, hogy pszichésen nem lennék rá alkalmas :/

Nade visszatérve erre, én azt hallottam, hogy azzal, hogy magunkba folytjuk (ergo eltereljük) ezeket a gondolatokat, akkor csak eltemetjük mélyen magunkba, nem legyőzzük őket, persze ilyenkor felvetül a kérdés, hogy lehet, hogy nem is legyőzni kell őket, hanem egyszerűen hidegen hagyni.