Nincsenek barátaim. Akkor még is kinek mondjam el, hogy mi bánt?

Pár éve nem is gondoltam arra, hogy talán nem tartozok sehova... Mindig jól elvoltam másokkal. De most, hogy itt a nyár annyi mindenre rájöttem. Arra is, hogy nincsenek barátaim. 2 lány van, akivel úgy régebben el tudtam lenni, de az egyik egésznap a városban van reggeltől estig és őrjöng a bandájával, a másik egész nap meg otthon ül és gépezik, én pedig a kettő között a tátongó lyukban állok. És mivel nincsenek már barátaim se egyedül érzem magam, és nincs akinek elmondhatnám, hogy mi bánt, hogy mi fáj, hogy miért sírok (ami mostanában elég gyakran előfordul). Az anyámnak néhanéha elmondom, hogy mi van, mikor meglátja, hogy sírok, de ő nem ért meg, és nem is olyan nagy vigasz, nem szeretem vele megosztani a problémáimat. Mihez kezdjek akkor? 13/l