Ha a barátnőm évente egyszer mondja nekem, hogy szeret (én meg szinte naponta mondanám neki), akkor vajon tényleg szeret?

Attól hogy nem nyáladzik, még nem biztos hogy nem szeret. Az én (volt) barátom is folyton ezt csinálta: lépten nyomon ilyeneket mondott, oké ez rendben is van, de kértem hogy ne csinálja és csak azért is. Társaságban is a nyakamba ugrott mint egy ötéves gyerek és azt kiabálta, hogy „szeretlek baba”

Rövid úton lapáton találta magát.

A LÉNYEG:

Miért kellene mondogatnia, hogy szeret? Nem arról van szó hogy kételkedsz, egyszerűen csak hallani akarod.

Igen, van rá lehetőség, hogy szeret.

A szeretetet máshogyan is ki lehet mutatni, nemcsak szavakkal. Sőt. Örülj neki, hogy nem mondja állandóan, hogy így szeretlek, úgy szeretlek.

Ennek a szónak nagy súlya van! Ha gyakran mondják, ez a súly semmivé lesz.

Na hát, na, én meg azt hittem, hogy párkapcsolat. Így már mindjárt más. :D

Hát figyi... azért fura ez, mert Te naponta mondanád neki? Azért ez fura...

Az én barátnőm egy nagyon barátságos és nyílt lány, és tudom, hogy nagyon szeret engem, és ő is elvárja, hogy a másik ember (mindegy, hogy milyen kapcsolatban, család, szerelem, barátság) kimutassa az érzelmeit. No én viszont nem mutatom ki egykönnyen. Mégsem fordul meg a fejében, hogy utálom... :D Pedig én is kábé évente egyszer mondom, hogy szeretlek. De akkor aztán ő napokig le van sokkolva. :D

Amúgy meg én például egész egyszerűen nem érzem szükségét, hogy ilyesmit mondjak. Beszélnek helyettem a tettek, az együtt töltött órák, a közösen átélt dolgok, a nevetés.