Csomagolóból projektvezető-helyettes lettem, de idegileg rettentő nehezen bírom. Az első hetem után szerintetek fel kellene adjam vagy küzdjek?

Voltam ebben a helyzetben... :)

Először is el kell döntened, hogy akarod-e ezt az állást/beosztást/pozíciót vagy sem. Ha akarod, akkor hajrá, ez vele jár! (Ahogy egy korábbi főnököm fogalmazott: a házasságnál nem csak a menyasszony nagy mellét veszed el, hanem a nagy fenekét is. :) )

A stressz mindig velejárója a vezető pozíciónak. Viszont: minél tovább vagy egy pozícióban, annál inkább rutinná válik és végül elmúlik a stressz...

A másik út - amit én is megéltem -, hogy rákapsz az ízére, s stressz nélkül szürkévé válnak a napok, ezért keresni fogod a kihívásokkal járó új lehetőségeket.

Ha stresszesen élsz, akkor viszont nagyon oda kell(ene) figyelni az életmódodra: táplálkozás, aktív pihenés (sport!).

Hogy elkeserítselek: 25 évesen kerültem olyan helyzetbe, mint most te; kihívásként éltem meg, s megszerettem. Részben magamtól, részben a főnökeim miatt ekkortól, mindig újabb problémás helyekre lettem áthelyezve - gyak. jégtörőként kell helyrerakni a dolgokat. 34 évesen kihordtam lábon egy infarktust, aztán kezdtem el tudatosabban levezetni a feszültséget - ami nem egyszerű. De: ha még egyszer kezdhetném, nem változtatnék semmit - élveztem az elmúlt 13 év (majd) minden pillanatát.

Tehát alapvetően, miután átgondoltad, hogy hogyan tudnád (tudod-e) levezetni (nem a kollégáidon!) a feszültséget, a te döntésed marad: akarod, vagy nem akarod ezt a pozíciót a vele járó pozitív és negatív hatásokkal együtt(!).