Mi okból megy nekem egyedül könnyebben?

Sok dologban nem vagyok lusta. Alapvetően sokmindenben szorgalmas vagyok.

Mondjuk vannak dolgok, amiben viszont nagyon nem, pedig kellene...

Viszont amiben szorgalmas vagyok, arra egyedül jobban rá tudom venni magam. Komótosan, lassan, kényelmesen, de alaposan.

Például más órákon nagyon figyel, mert ha már ott van, ragadjon rá valami. Otthon viszont utolsó pillanatban is alig tudja rávenni magát, még akkor is, ha érdekli az anyag.

Én órán akkor bírok rendesen figyelni, ha olyanom van, viszont otthon elég könnyen ráveszem magam. A saját tempómban, a saját szüneteimmel megy.

Vagy nézzük a szórakozást...

Az emberek zöme egyesületben, klubban sportol, vagy legalábbis edzőteremben. Úgy vettem észre, mikor beszélgettünk emberekkel, hogy a legnagyobb többség ilyen.

Nekem ez nem megy. Elmegyek, de úgy-ahogy csinálom, kedvtelenül, ha épp nincs rá kedvem. Az nem motivál, hogy épp ott vagyok, akkor már csináljam, és más is csinálja körülöttem.

Viszont magamat ráveszem az egyéni sportokra, kisebb-nagyobb rendszerességgel.

Sportnál amúgy más dolgot is észrevettem. Mások gyorsan, rövid ideig csinálják, én lassan, hosszú ideig.

Például csodálkoztak rajtam, hogyan bírok egy órát úszni. Aztán kiderült, hogy fél óra alatt kb. sprintelnek.

Nekem nem öröm, ha sietnem kell az úszással, inkább akkor megyek el, mikor rendesen van rá időm.

Egyke vagyok és körülbelül kamaszkoromig alig volt barátom, azok is haverok (kb. 2-3 haver).

Lehet ez az oka? Hogy egyedül, a saját tempómban könnyebben megy, akár a tanulás, akár egy szabadidős tevékenység?

Lesz hátrányom ebből?